HARSÁNYI GERGELY NAPLÓJA
Január 15., kedd
A hétfő az ausztrálok elleni mérkőzésről és a horvátok elleni felkészülésről szólt. Az előbbit becsülettel teljesítettük, világbajnokságon ritka nagy különbséggel, harminc góllal nyertünk. Csapatkapitányként különösen fontosnak tartom, hogy a fiataljaink is átérezték, mit jelent az ellenfelet megtisztelve küzdeni és kiadni mindent magunkból. A találkozót talán Tatai Peti kapusunk meccs közbeni megjegyzése jellemezte leginkább: ezúttal emberhátrányból sem volt szabad gólt kapnunk. Néhányan többet játszottak, mint általában szoktak, és szerintem mindenki jól teljesített. Az én posztomon például Krivó [Krivokapics Milorad – a szerk.] jutott több lehetőséghez, és élt is vele.
A győzelmet természetesen nem értékeljük túl, nem is volt mit ünnepelni utána. Igaz, szombathoz hasonlóan néhányan most is a hazulról hozott finomságokat ettek a vacsorához, mert a szállodai kínálat kezd egyhangúvá válni. Mindig kapunk salátákat, halat, sertéshúst, de rendre egyformán elkészítve, és például csirke alig van a menüben, pedig mi jórészt azt szoktunk enni. A kései kezdés miatt éjfél után tudtunk csak vacsorázni, és ez a héten még kétszer így lesz, éjjel kettő körül kerülünk majd ágyba.
A következő feladatra, a keddi, Horvátország elleni meccsre videoelemzésekkel és délelőtti edzéssel készültünk, minden csapatrész feladatait áttekintettük, gyakoroltuk. A szabadidőnk hétfőn kizárólag a pihenésről szólt, ekkor volt időm beszélni a családommal, megválaszolni a barátok üzeneteit. Az otthoniak nincsenek itt velem, de sokat segít, hogy tudjuk tartani a kapcsolatot.HARSÁNYI GERGELY NAPLÓJA
Január 15., kedd
A hétfő az ausztrálok elleni mérkőzésről és a horvátok elleni felkészülésről szólt. Az előbbit becsülettel teljesítettük, világbajnokságon ritka nagy különbséggel, harminc góllal nyertünk. Csapatkapitányként különösen fontosnak tartom, hogy a fiataljaink is átérezték, mit jelent az ellenfelet megtisztelve küzdeni és kiadni mindent magunkból. A találkozót talán Tatai Peti kapusunk meccs közbeni megjegyzése jellemezte leginkább: ezúttal emberhátrányból sem volt szabad gólt kapnunk. Néhányan többet játszottak, mint általában szoktak, és szerintem mindenki jól teljesített. Az én posztomon például Krivó [Krivokapics Milorad – a szerk.] jutott több lehetőséghez, és élt is vele.
A győzelmet természetesen nem értékeljük túl, nem is volt mit ünnepelni utána. Igaz, szombathoz hasonlóan néhányan most is a hazulról hozott finomságokat ettek a vacsorához, mert a szállodai kínálat kezd egyhangúvá válni. Mindig kapunk salátákat, halat, sertéshúst, de rendre egyformán elkészítve, és például csirke alig van a menüben, pedig mi jórészt azt szoktunk enni. A kései kezdés miatt éjfél után tudtunk csak vacsorázni, és ez a héten még kétszer így lesz, éjjel kettő körül kerülünk majd ágyba.
A következő feladatra, a keddi, Horvátország elleni meccsre videoelemzésekkel és délelőtti edzéssel készültünk, minden csapatrész feladatait áttekintettük, gyakoroltuk. A szabadidőnk hétfőn kizárólag a pihenésről szólt, ekkor volt időm beszélni a családommal, megválaszolni a barátok üzeneteit. Az otthoniak nincsenek itt velem, de sokat segít, hogy tudjuk tartani a kapcsolatot.
