A csalódott csapatok csatáján nagy harcot lehetett várni, mert bár a horvátok esélyesebbnek tűntek, a szlovénok számára a bronzérem megszerzése rendkívül sokat jelentett volna, és az extramotivációnak köszönhetően nem tűntek esélytelennek a rivális legyőzésére.
Az első gólt a fehér mezben szereplő Szlovénia, név szerint Gasper Marguc szerezte, ám a horvátok Domagoj Duvnjak irányításával átvették a vezetést, és egy-két gólos előnyüket tartották is a folytatásban.
Az Uros Zorman vezetésével támadó szlovénok színesen játszottak, több akciójukkal meglepték Slavko Goluza válogatottját, ugyanakkor a kreatív játékba gyakran csúszott hiba is, a horvátoknak így hiába ment kevésbé a felállt fal elleni játék, lerohanásaik révén – elsősorban Ivan Cupicnak köszönhetően – jól álltak, és ellensúlyozni tudták a szlovénok 75 százalékos (!) első félidei lövési hatékonyságát.
Szünetben egy góllal vezettek a horvátok, ám az első harminc perc alapján nem tűntek egyértelmű befutónak. Mégis sima lett a meccs. Jure Dolenec a második játékrész első percében egyenlített, ezt követően azonban tíz percig képtelenek voltak Mirko Alilovic kapujába találni a szlovénok, ezzel pedig – mivel a horvátok időközben hétszer is beköszöntek – gyakorlatilag eldőlt a mérkőzés.
Vid Kavticnik vezérletével próbáltak közelebb kúszni ugyan a fehér mezesek, ám a felzárkózási hadműveleteket rendre visszaverték Duvnjakék, főleg hogy a mérkőzés végére Marko Kopljar megrázta magát, és a jobbátlövő is megszórta az ellenfelet.
Horvátország 31–26-ra győzött, és a tavalyi Eb-hez, illetve olimpiához hasonlóan újabb bronzéremmel gazdagodott Slavko Goluza vezetésével.
| A 3. HELYÉRT |
| Horvátország–Szlovénia 31–26 (14–13) |
| Ld: Duvnjak, Cupic 8-8, Bicanic 5, Nincevic, Kopljar 4-4, ill. Kavticnik 4, L. Zvizej, M. Zvizej, Marguc, Skube, Dobelsek 3-3 |
