A Szeged tízzel nyert otthon a Partizan ellen

Ancsin Gábor (balra) nyolc találatot szerzett (Fotó: NS-archív, Szabó Miklós)

1. félidő

A Szeged kezdte a mérkőzést, a Partizan pedig a gólgyártást, már négy és fél perce a pályán voltak a felek, amikor Rajko Prodanovics megszerezte a házigazdák első találatát, majd kisvártatva ugyanő a következő büntetőt is bevágta. Az egyenlítés azonban csak a 8. percben jött össze, Frantisek Sulc lövésével. A szegedi védekezés kezdett üzemi hőfokon dolgozni, így Mikler Roland bravúrja után már a vezetés átvételére is esély adódott, de erre még várni kellett. Igaz, nem sokáig. A 12. percben Dusan Beocsanin bombájával vezetett először a Szeged, majd Sulc tört be gólt érően. Jogos kiállítások sújtották a fonalat így elveszítő belgrádiakat, a lendületbe jött szegediek éltek az emberelőny adta lehetőséggel, és növelték előnyüket.

Az 5–0-s etap, és az ennek köszönhetően megszerzett négygólos előny a 15. percre (8–4) túlnyugtatta a Szegedet. A hazai játékosok picit könnyelműbben lőttek, picit lassabban zártak vissza, így kontrákból, gyors támadásokból a szerbek megkezdték a felzárkózást. A 18. percben magyar játékos is betalált a hazai oldalon, Ancsin Gábor jelentkezett egy sistergőssel. A 22. percben a Partizan felzárkózott egygólos hátrányra, így ismét „gyilkos” küzdelem vette kezdetét. A Picknek ismét minden energiáját mozgósítani kellett, hogy nyeregben maradjon. Ennek eleget is tett, de Mester és Makszics átlövéseivel szemben sokszor tehetetlen volt a szegedi védelem. Ancsin volt a vendéglátók húzóembere a szünet előtt támadásban, Mikler pedig védekezésben, előbbi gólokat lőtt, utóbbi ziccereket is hárított. Harmincpercnyi játékot követően a szegediek megérdemelt háromgólos előnnyel vonulhattak pihenőre (13–10).

2. félidő

A második játékrész is Partizan-góllal indult, de erre Ancsin, Zubai és Sulc révén gyorsan hárommal feleltek meg a házigazdák. A vendégek egyre kisebb ellenállást tanúsítottak, előbb mintha az erejük fogyott volna el, később már a hitük is. Erre ráéreztek a szegediek, akik Ancsin vezérletével nem elégedtek meg a biztos győzelemmel, hanem rámentek a nagy különbségre, közönségük maximális kiszolgálására.

Ebben segítségükre sietett a szerb együttes, amely támadásban több labdát is eladott, technikai hibák sokaságát vétette, és a kapura lövéseik is úgy sikerültek, hogy azokból többször leindították őket. Utóbbihoz azért kellett persze Tatai Péter is. A kontráknál Nagy Norbert bizonyult biztoskezűnek, de Bajorhegyi Ádám is dicsérhető volt. A Szeged – amelyen nyoma sem volt a hét eleji, csurgói szárnyaszegettségnek – az utolsó tíz percben már a közte tízért dolgozott, ami lehetett volna ugyan fölötte is, de a publikum vastapsa így is teljesen jogosan járt Skaliczki László játékosainak (31–21).