Ilyésék Magdeburgban visszavágtak a németeknek

1. félidő

Magyar góllal és a kapuban ezúttal kezdő Mikler Roland védésével indult a mérkőzés, a házigazdák csak a harmadik támadásukat tudták először eredményesen befejezni. Kevéssel később viszont büntetőből átvették a vezetést, de jött Ilyés Ferenc, aki előbb a szélen lepte meg a házigazdákat, majd egy pazar átlövéssel kedveskedett 10 méterről. Miután a kettő között Mikler megint védett egyet, visszavettük a vezetést. A harmadik német gólra hárommal válaszoltunk, így a 10. percre nem érdemtelenül léptünk meg (6–3).

Leindítani nem hagytuk magunkat, védelmünk fegyelmezetten és gyorsan zárt vissza, igaz ezt segítette, hogy támadásban és védekezésben nem nagyon cseréltünk embert. Védekezésünk kemény és pattogós volt, így a németek bejátszásig és betörésig sem nagyon jutottak, jobbára kinti átlövésekre kárhoztattuk őket.

A csapatát góljaival meccsben tartó Pascal Hens nagy harcot vívott Ancsin Gáborral, aki szintén nem maradt adós a találatokkal. A 15. percben még két gól megvolt a magyar előnyből (8–6 ide), támadásban azonban mindkét oldalon a gyorsítás többször kapkodásba ment át, amikből technika hibák sorozata született. A németek felzárkóztak ugyan egygólos különbségre (8–7), de erre 3–0-s etappal válaszoltunk, és még a német időkérés sem zökkentett ki minket ebből az emelt tempóból.

Két német gólra Ancsin pakolt be egy emberest, majd Harsányi Gergely értékesített egy büntetőt a félidő hajrájában. Az első felvonás egyetlen negatívumaként ekkor újabb gólt kaptunk, ami azért fájhatott, mert mindössze két másodperc volt hátra az első félidőből. Így is határeset volt, hogy időn túl született-e a német találat, de ennyit érhet a hazai pálya egy felkészülési meccsen (11–13).

2. félidő

Mocsai Lajos a második félidőben több pihent játékost küldött a pályára. Közülük Katzirz Dávid azonnal le is mehetett egy kétperces büntetésre. Kapunkban Tatai Péter ott folytatta, ahol Mikler abbahagyta, de mivel a németek védekezése a keményből kifejezetten agresszívba ment át, nehezebben jutottunk gólig. A németek tíz perc alatt tudtak utolérni minket, majd kétgólos előnyünkről Lars Kaufmann vezérletével – a német kiválóság egyik góljánál simán átemelte Krivokapics Miloradot, majd a betörés után átejtette Tatait – egy 3–0-s periódussal megléptek (19–18).

Ekkor picit a fáradtság jelei is mutatkoztak rajtunk, kettős emberelőnyben játszva is gólt tudunk kapni, miközben mi mindkét támadásunkat elrontottuk. Vadkerti Attila az ádámcsutkájával tesztelt le egy német alkart – utóbbi nyert, bár a két percet nem úszta meg a gazdája –, de Carsten Lichtlein kapus is döntően hozzájárult csapata vezetéséhez.

Védekezésünkkel ekkor sem voltak nagy problémák, viszont támadásban ritkán jutottunk lövőhelyzetekig, a falban lévő embereket, illetve a szélsőket érdemi labdákkal nem találtuk meg. Az utolsó tíz perchez érve kétgólos hátrányban voltunk (20–18), de emberelőnyhöz jutottunk. Jól jött ez a lélegzetvételnyi szünet, hiszen ki tudunk egyenlíteni, amíg a mieinkben látszódott, hogy képesek mozgósítani a tartalékokat, addig a németeken a fáradtság jelei mutatkoztak.

A hajrá öt percében még minden benne volt a mérkőzésben, és ezért mindenképpen dicséret illeti a magyar válogatottat. Ez az etap már csak három gólt tartogatott, számunkra szerencsés leosztásban. 21–20-as német vezetés után Császár egyenlített, majd Krivokapics középről egy megpattanó átlövéssel vezetéshez juttatta a magyar válogatottat. A hátralévő fél percben hiába támadtak a németek – még a kapusuk helyére is mezőnyjátékost küldtek be –, már nem tudták áttörni a falunkat, a találkozót Kaufmann kapu fölé durrantott lökete zárta (21–22).

A kontinensviadalig már csak egy felkészülési mérkőzést játszik a válogatott, amely csütörtökön Bahreinnal találkozik Szegeden.