– Mit gondol az utóbbi hetek, hónapok súlyos kérdéseiről, a női válogatott kínos bukásáról és Nagy László bizarr ügyéről?
– Az utóbbival kezdem. Csodát ne várjon senki, mert az nem úgy van, hogy jön az új elnök és visszahozza Nagy Lászlót, aki másfél éves huzavona után lemondta a válogatottságot. Szeretném tüzetesen megvizsgálni, mi történt az ügyében, milyen beszélgetések és levélváltások folytak vele.
SZAVAZÁS
Ön elsősorban miben látja a női kézilabda-válogatott kudarcának okát?
KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!
– Vagyis?
– Meglátom, van-e értelme felvenni ezt a fonalat. Nagy Lászlótól függetlenül, általánosságban mondom, hogy olyan körülményeket és légkört kell teremteni a válogatottaknál, amelyben egyetlen játékosnak sem fordul meg a fejében, hogy lemondja a kerettagságot.
– És a lányok esete, meg a női kapitánykérdés?
– Megtörtént, ami megtörtént, sajnos nem lesz ott a csapat a vébén. Most mielőbb, de legkésőbb szeptemberig kapitányt kell találnunk. Megjegyzem, máris kapom a tanácsokat, figyelmembe ajánlanak lehetséges jelölteket, és akadnak önjelöltek is. Azt biztosan el fogjuk kerülni, hogy ne szakmai, hanem anyagi megfontolások alapján keressünk és nevezzünk ki valakit. Az sem sorsdöntő, hogy fő- vagy mellékállású a kapitány, és ezt a sikerhalmozó, méltán elismert Mocsai Lajos példája igazolja.
– Kikéri Mocsai Lajos véleményét a női kapitány ügyében?
– Feltétlenül! Rutinos, nagy tudású edző, akinek a véleményére számítok. Biztosan segít, hogy a legjobb megoldás szülessen meg.
