„Technikában és taktikában is egyértelműen alulmaradtunk – értékelte az Izland elleni mérkőzést Éles József. – Rengeteg technikai hibát követtünk el, és nem igazán láttam koncepciót a hadrendünkben. A két szélső kivételével a belső embereinket túl gyakran cseréltük, állandó forgásban voltak ott a játékosaink, így nem sok esély nyílt arra, hogy összeálljon a kép. Ellenben Izland egyeket cserélt, ami meg is látszott a dinamikájukon. A sok cserének tudom be, hogy az összeszokottság hiánya érződött a csapatunkon, amelynek tagjai azért már évek óta együtt játszhatnak. Átlövőink különösen enerváltaknak tűntek, Ilyés, Katzirz és Mocsai Tomi sem nagyon vállalkozott betörésekre, lövésekre. Gál Gyuszinak az elején jól ment, de később már nem láthattuk őt a pályán."
„Amint abban bíztam, az újonc Lékai nagyszerűen mutatkozott be. Volt ugyan egy-két hibája az elején, de azért gyorsan túljutott a lámpalázon, és bizony jó párszor meglepte az izlandiakat. Kár, hogy rajta kívül igazából egyik játékosunk sem tudta hasonló módon és tempóban megmozgatni az ellenfél védőit, így teremtve helyzetet saját magának vagy éppen a társának. Ellenben az izlandiak olyan indulócseleket mutattak be, amelyekkel máris fél helyzetet alakítottak ki maguknak, vagy ugye társaiknak. Különösen Pálmarsson játéka tetszett, akinek a pályafutását már régóta különös figyelemmel kísérem."
„Én ezen a találkozón azt éreztem a magyar csapat játékán, ami a női válogatottnál már egy ideje előjött: egyéni képességekben egyre inkább elmaradunk a világszinttől. Tisztelet annak az egy-két kivételnek. Lábbal védekezésben rendre megvernek bennünket, és hátul még mindig erőltetjük azt a hatosfalat, ami mellett már vagy tíz éve elment a világ. Az izlandiak is kiléptek, lezárták a területet, így kényszerítve hibázásra bennünket. Jutalmuk sok labdaszerzés utáni indításgól lett. Remélem, holnap nem ezt az arcát mutatja majd a válogatott, hanem azt, amellyel az Új évi Kupát megnyerte Lengyelországban, Norvégia ellen ugyanis csak akkor lehet esélyünk."