– Nincsenek sérüléseim, és ez az idény is kezd úgy alakulni, ahogyan szeretném. A Ferencvárosnál kezd összeérni a csapat, nekem is egyre jobban megy a játék, és ha a tavasz is úgy sikerül, mint az ősz, akkor elérhetjük a céljainkat. Így aztán nyugodt vagyok, csak a feladatomra kell koncentrálnom, szóval várom az Európa-bajnokságot. Vannak sérültjeink, fiatal is a csapat, de most megkapjuk a lehetőséget: én is annyit játszhatok, amennyit csak bírok, és a többiek is megmutathatják magukat.
– Mit gondol, mire lesznek képesek?
– A szlovénokat mindenképp le kell győznünk, a franciák és a norvégok ellen bármi megtörténhet: végül is az utóbbiakkal a tavalyi világbajnokságon is sokáig versenyben voltunk, és apróságokon múlott, hogy végül kikaptunk. Persze ezek a csapatok bivalyerősek, a játékosok ezer éve együtt játszanak, szóval, ha valami hihetetlen jó napot fognak ki, kevesebb az esélyünk. De ha elérünk egy bravúrt a csoportkörben, akkor a középdöntőben már megfoghatunk bárkit. A németeket, az ukránokat le tudjuk győzni.
– Könnyen?
– Dehogy. Nagyon nehéz lesz. De képesek vagyunk rá. Keményen dolgoztunk, próbáltuk összerakni a játékunkat, hiszen azért sok új játékos van a csapatban, Görbicz Anita sérülésével irányítóban is változott a felállás, a beállósoknak is össze kell szokniuk a többiekkel – rá kell éreznünk egymásra. A Telenor- kupán, az ukrán meccsen ezzel még akadtak gondok, voltak hibáink, nem mindig tudtuk, mit akar a másik, de ezeket próbáltuk kiküszöbölni a héten. Keményebben is kell védekeznünk, mint eddig, de szerencsére Pálinger Katalin remek formában van mögöttünk, rá mindig számíthatunk.
– Tehát jobban állnak, mint tavaly? Elvégre egy évvel többet dolgoztak közösen, mint a világbajnokság előtt.
– Alakul a dolog. Az Európa-bajnokságon pedig még jobbak leszünk.
– Öntől is több kell majd, mint a világbajnokságon...
– Tudom. Ahogy mondtam, szerencsére jobbak az előzmények, és tudom, hogy sokat várnak tőlem, de nem szeretek ezzel foglalkozni, mert nem akarom, hogy aztán begörcsöljek. Arra igyekszem figyelni, hogy a meccseken nekem jutó negyven vagy ötven percben maximálisan teljesítsek, meg hogy ne keseredjem el akkor sem, ha nem sikerül az első néhány lövés, ne lógassam a fejem, ha van egy rossz meccsem, hanem gyorsan keveredjek ki a hullámvölgyekből. Nekem is nehéz dolgom lesz, tudom, hiszen Tóth Tímea és Zácsik Szandra személyében két remek balátlövő is hiányzik a csapatból, és őket pótolnunk kell. Nyolc meccsen keresztül aligha leszek világklasszis formában, de ha néhányszor sikerül kiemelkedőt nyújtanom, és ha a többi mérkőzésen is legalább jó átlagot tudok nyújtani, már örülni fogok.
A TELJES INTERJÚT, ILLETVE A TÖBBI ÁTLÖVŐ ÉRTÉKELÉSÉT MEGTALÁLJA A VASÁRNAPI NEMZETI SPORTBAN.