Női kézilabda-vb: álomszerű kezdés után rémálom - NSO-szakértő

„Nehéz néhány mondatban beszélni a mai mérkőzésről, ugyanis az álomszerű kezdés a második félidőben rémálomba fordult át, miután a koreaiaknak sikerült egyenlíteniük. A mérkőzés elején nagyon jó benyomást keltő magyar válogatott játszott, okosan, tudatosan kézilabdáztak a lányok, megvoltak a figurák, a labdaszerzést követő lerohanások, így megnyugtató előnyt épített fel a csapat a szünetre.

Kovacsics Anikó és Zácsik Szandra kiemelkedően játszott, egyáltalán nem látszott rajtuk, hogy még csak tízes éveik végén járnak, olyan érettség sugárzott róluk, Bulath Anita pedig hibátlanul lőtt.

A második félidőben sajnos a fiatalok elfáradtak, Szucsánszki Zitán is érződött, hogy kihat rá a betegsége. A csapatot megzavarta a koreaiak nyitottabb védekezése, és a ziccerek mellett több olyan támadást is elrontott a válogatott, amikor már csak egy passz, az utolsó kellett volna a gólhoz. A végén a játékvezetők is hoztak néhány kérdéses ítéletet, de az első játékrészben egy szavunk sem lehetett rájuk, és a mai mérkőzés nem miattuk lett döntetlen.

Bevallom, hogy mivel a koreaiak kapusát ismertem a Hypóból, azt gondoltam, rajta sokat nyerhetünk, a második félidőben azonban egyszerűen ziccerekből találtuk el őt. Nem kiemelkedő kapus, ezeket a helyzeteket egyértelműen mi hagytuk ki, nem pedig ő védett bravúrral. A hajrára elmaradtak a mieink hosszú lefolyású támadásai, kevés passz után ellőttük vagy elvesztettük a labdát, és bár a mérkőzés előtt beleegyeztünk volna a döntetlenbe, most azt mondom, inkább mi vesztettünk egy pontot.

A kínaiak ellen egyértelműen győzelmet várok, a felkészülés során aratott győzelem erőt kell adjon a siker eléréséhez. Remélem, hogy a lányok csak szó szerint ültek a padlóra a mérkőzés után, lélekben nem kerültek oda, és a pihenőnap után megújult erővel, szépen fejezik be a középdöntőt.”

„Nehéz néhány mondatban beszélni a mai mérkőzésről, ugyanis az álomszerű kezdés a második félidőben rémálomba fordult át, miután a koreaiaknak sikerült egyenlíteniük. A mérkőzés elején nagyon jó benyomást keltő magyar válogatott játszott, okosan, tudatosan kézilabdáztak a lányok, megvoltak a figurák, a labdaszerzést követő lerohanások, így megnyugtató előnyt épített fel a csapat a szünetre.

Kovacsics Anikó és Zácsik Szandra kiemelkedően játszott, egyáltalán nem látszott rajtuk, hogy még csak tízes éveik végén járnak, olyan érettség sugárzott róluk, Bulath Anita pedig hibátlanul lőtt.

A második félidőben sajnos a fiatalok elfáradtak, Szucsánszki Zitán is érződött, hogy kihat rá a betegsége. A csapatot megzavarta a koreaiak nyitottabb védekezése, és a ziccerek mellett több olyan támadást is elrontott a válogatott, amikor már csak egy passz, az utolsó kellett volna a gólhoz. A végén a játékvezetők is hoztak néhány kérdéses ítéletet, de az első játékrészben egy szavunk sem lehetett rájuk, és a mai mérkőzés nem miattuk lett döntetlen.

Bevallom, hogy mivel a koreaiak kapusát ismertem a Hypóból, azt gondoltam, rajta sokat nyerhetünk, a második félidőben azonban egyszerűen ziccerekből találtuk el őt. Nem kiemelkedő kapus, ezeket a helyzeteket  egyértelműen mi hagytuk ki, nem pedig ő védett bravúrral. A hajrára elmaradtak a mieink hosszú lefolyású támadásai, kevés passz után ellőttük vagy elvesztettük a labdát, és bár a mérkőzés előtt beleegyeztünk volna a döntetlenbe, most azt mondom, inkább mi vesztettünk egy pontot.

A kínaiak ellen egyértelműen győzelmet várok, a felkészülés során aratott győzelem erőt kell adjon a siker eléréséhez. Remélem, hogy a lányok csak szó szerint ültek a padlóra a mérkőzés után, lélekben nem kerültek oda, és a pihenőnap után megújult erővel, szépen fejezik be a középdöntőt.”