– Hallom, úton van.
– Igen, vonaton ülök, úgyhogy ameddig van térerő, beszélgethetünk.
– Nocsak, merre jár?
– Épp Győrbe utazom vissza Berzencéről, mert a világbajnokság óta eltelt napokat otthon töltöttem a szüleimnél.
– Ha nem tévedek, kicsit csendesebb vidék, mint Szucsou volt.
– Az biztos, nagyon jó volt néhány napot itthon, nyugalomban eltölteni a kínai hajtás után.
– Apropó, Kína. Mit szóltak az otthoniak a világbajnokságon nyújtott teljesítményéhez?
– Gratuláltak, nagyon büszkék voltak rám. Persze ők már annak is nagyon örültek, hogy egyáltalán bekerültem a vébékeretbe, meg aztán az ő szemükben mindig jó vagyok – most is meg voltak elégedve. Azt ugyanakkor ők is tudják, hogy a bokasérülésem miatt nem voltam tökéletes formában.
– Úgy érzi, meglátszott önön a kihagyás?
– Persze, megéreztem, hogy két hétig nem tudtam edzeni a világbajnokság előtt. Sajnos így alakult – mindenesetre örülök, hogy így is hozzá tudtam tenni valamennyit a csapat játékához.
– A szövetségi kapitány hogyan értékelte a szereplését?
– Mátéfi Eszter azt mondta, tudja, hogy a sérülés miatt nem voltam tökéletes állapotban, még akkor sem, ha azt mondtam, hogy már nem érzek fájdalmat. De ezzel minden sportoló így van: ha a szervezete engedi, pályán akar lenni. Én is igyekeztem megoldani, amit kért tőlem.
– Nem érzi magát túl fiatalnak az efféle nagy feladatokhoz?
– Ha a fiatalságomat emlegetném, az csak arra lenne jó, hogy legyen mivel takaróznom, ha nem megy úgy a játék, ahogy szeretném. Nem foglalkozom ezzel, csak próbálom megoldani a feladatomat a pályán – azt hiszem, legtöbbször sikerül is.
– Az sem lesz furcsa, hogy a válogatott most néhány hónapra szétszéled, Győrben pedig Görbicz Anita várható visszatértével önnek újra meg kell barátkoznia egy kevésbé jelentős feladatkörrel?
– Annyiból könnyebb lesz a dolgunk Győrben, hogy növekednek a variációs lehetőségeink, ugyanakkor azt még nem tudni, Anita pontosan mikorra lesz tökéletes állapotban. Nyilván más lesz az én szerepem is – de ez majd csak a maga idejében derül ki.