Álomdöntő lesz, pokoli hangulattal: horvát–francia a fináléban
Vágólapra másolva!
2009.01.30. 22:10
Megosztás
Vágólapra másolva!
Címkék
A házigazda Horvátország csapata jutott be másodikként a férfi kézilabda-világbajnokság döntőjébe, miután a fantasztikus hangulatban lejátszott második elődöntőben 29–23-ra legyőzte Lengyelországot. A horvát–francia finálét vasárnap 17.30-kor rendezik.
Vori és a házigazdák a döntőbe "dobták magukat"
Fotó: Reuters
Vori és a házigazdák a döntőbe "dobták magukat"
Vori és a házigazdák a döntőbe "dobták magukat"
Fotó: Reuters
Vori és a házigazdák a döntőbe "dobták magukat"
Úgy alakult, ahogy alighanem a nagy többség gondolta. A franciák már döntősként nézhették a leendő ellenfelet este fél kilenckor, és azt kapták, amit vártak (de alighanem nem azt, amire vágytak…): a házigazda horvát válogatottat.
A kék mezesek úgy is kezdték a meccset, ahogy a lelátón ülő drukkereik várták: kifejezetten jól, 2–0-val és 5–2-vel. Ezután emberelőnyben néggyel is elmentek a házigazdák (Alilovic remek védésekkel tartotta sakkban a lengyeleket), ez a különbség pedig többé-kevésbé állandó maradt az első félidő következő 15 percében.
10–7-nél a játékvezetők nem adták meg a lengyel Mariusz Jurasik zseniális gólját (elképesztő technikai megoldással pörgetett pedig a kapuba), majd a padló nem bírta az igénybevételt és felszakadt – kis kényszerszünet után folytatódott a találkozó. 13–11-nél a lengyelek feljöhettek volna egyre, de egy gyönyörű játék után Bartlomiej Jaszka a lécre pattintott, Artur Siodmiak viszont már tényleg közelebb lopta a legutóbbi vb ezüstérmeseit.
A horvátok hosszas gólcsendje miatt időt kért Lino Cervar, de nem sokat segített, Michal Juracki révén egyenlítettek a lengyelek. Hét másodperccel a félidő vége előtt aztán Ivano Balic zseniális passzt adott Igor Vorinak, aki rendeltetésszerűen be is zúzta a labdát, ezzel a horvátok vonultak egygólos vezetéssel pihenőre (14–13).
Cervar szünetbeli szózata használhatott, mert a kroátok egyből elléptek néggyel, védekezésükkel az őrületbe kergetve a lengyeleket. Alilovic parádésan védett többször is, ez megmutatkozott a lövési hatékonyságban is (73 százalékkal lőttek a horvátok, csak 47-tel a lengyelek), a tomboló közönség meg majd’ szétszedte a csarnokot Ivan Cupic lerohanásból dobott gólja után (19–13).
A lengyelek ezután végre elmozdultak a holtpontról, de ez nem változtatott azon a tényen, hogy a házigazdák nyeregbe kerültek húsz perccel a vége előtt. A pálya borítását megint javítani kellett, a kis pihenő pedig alighanem jól jött a lengyel csapatnak, akik végre fújhattak egyet.
A bírók is fújtak – Marko Kopljar szállt ki 2 percre –, de a fehér mezesek nem bírtak feljönni, Tomasz Tluczynski még büntetőt is hibázott. 23–16-nál már a lengyel cserék is kissé magukba roskadtan üldögéltek a kispadon, érezték, ez nem lehet már az ő napjuk.
Nem is volt: Cupic sztahanovista nagyüzemben szórta a gólokat, a végére pedig, akárcsak a másik elődöntőben, már csak az maradt a kérdés, hogy mennyivel nyer az esélyesebb csapat… A válasz: hattal, méghozzá a tizenkét találatig jutó, nem éppen tucatteljesítményt nyújtó Cupic vezérletével – a döntőben gigászi csata várható a franciák ellen, és aligha vitatható, hogy a torna két legjobb válogatottja jutott a fináléba.