„Vigaszágon” mehetnénk olimpiai kvalifikációra

Az Oroszország elleni vereség okait meghatározni a szakembereknek sem könnyű, de azért fel lehet tenni néhány kérdést, ami közelebb visz a megoldáshoz.

Abból azért kiindulhatunk, hogy a magyarok ezen a világbajnokságon egy nem várt győzelmet és egy nem várt vereséget könyvelhettek el. A dánok elleni bravúros 30-29 kellett ahhoz, hogy egyáltalán legyen esély a negyeddöntőre, ezért már az jó eredménynek tekinthető, hogy a végén saját magunktól függött a sorsunk.

A hetedik hely olimpiai selejtezős részvételt jelentett volna, de ehhez meg kellett volna verni az oroszokat, majd még legalább egy győzelmet aratni.

Tény, hogy a középdöntőben abban a csoportban versenyzett a Skaliczki-csapat, amelyben volt két szinte verhetetlen együttes: az olimpiai bajnok horvát és a világbajnok spanyol együttes.

Botorság lenne számon kérni a játékosokon és a kapitányon, hogy miért nem szereztek pontot a világ valószínűleg két legjobb válogatottja ellen, úgyhogy bírálatnak kizárólag az Oroszország elleni vereség miatt lehet helye.

Lehet kérdezni, hogy miért tudott Eduard Koksarov nyolc akciógólt szerezni, ebből négyet a szélről?

Miért lőhetett a két orosz szélső, Koksarov és Krivoslikov együtt 11 kísérletből nyolcat az alapvonal közeléből? Mi van, ha Puljezevics és Fazekas ebből az éles szögből elengedett nyolc labdából akár csak eggyel többet is megfog.

Mi történik, ha nem válik ki sérülés miatt két és fél perc után az első számú jobbszélsőnk, Iváncsik Tamás? (Az ő posztjáról egyetlen lövés sem ment kapura.)

Ezen túl miért szereztünk csak egyetlen szélsőgólt, és miért tudtak a szárnyembereink mindössze két alkalommal lőni a jobb és a bal alsó sarokból?

Miért hagyott ki a csapat három hétméterest a hatból?

Miért esett vissza a második félidőben az első 30 percben világklasszis teljesítményt nyújtó Nagy László?

Miért nem játszott bátrabban, erőteljesebben és eredményesebben a balátlövő Ilyés Ferenc az egész tornán?

Mi történik, ha ott van a csapatban a sérült Perez Carlos – ha csak meccsenként 10-15 percre is – és Buday Dániel, valamint Laluska Balázs? Mennyivel bősegesebb lett volna akkor Skaliczki László taktikai fegyvertára!

És végül: miért nem adta meg a francia játékvezető kettős azt a hétméterest, amely szerintünk a Diaz Ivo elleni szabálytalanság után jogosan járt volna?

A nyolc közé jutás ettől a magyar válogatottól bravúr lett volna, de ettől még ezt az orosz csapatot meg tudta – meg kellett volna tudnia – verni.

A bravúr nem sikerült, most már jó Európa-bajnoki szereplésre van szüskége az olimpiai részvételhez az Athénban negyedik helyezett együttesnek. Addig azonban még le kell győzni Litvániát az Eb-selejtezőn. (A kvalifikáció rendszeréről szóló rendelkezéseket lásd lentebb)