Puljezevics-parádé a Tisza-partján

Az előzmények ismeretében – remek Pick-siker a döntő második, szegedi összecsapásán, nagyszerű helytállás a harmadik, veszprémi, igaz számukra vesztes találkozón és az óvási ügy – várható volt, ott folytatják a felek, ahol legutóbb abbahagyták. Félre taktikázgatás, puhatolózás, ők bizony alaposan egymásnak estek.

Előbb Puljezevics védett, majd Ilyés átlövésből szerzett vezetést, megadva az alaphangot a jó szegedi folytatáshoz. Nem hagyta azonban lerázni magát a Veszprém: Lazarov a földről lőtt át, egyenlő.

A szegedi, majd a veszprémi kapus is védett egy-egy lövést, aztán ismét a hazaiaknál volt az előny: Krivokapics tört be eredményesen. Tartotta a lépést a vendégcsapat: Pérez lőtt kilencről védhetetlenül a hálóba.

Matics büntetőjére Eklemovics, Ilyés találatára pedig Lazarov válaszolt, itt azonban elveszítették a fonalat a vendégek.

Hét perc alatt egy találatot szereztek, miközben a hazaiak lőttek gólt átlövésből, szélről, beállóból és elhúztak néggyel.

Jött is Zovko mester időkérése. Ez azonban nem sokat változtatott a játék összképén, miként a Sola-Tatai csere sem a vendégek kapujában.

Kapkodóvá vált ekkor a játék, elsősorban a vendégek nem találták a ritmust, ebből a szegedi kapus profitált leginkább, aki bravúrok sorát mutatta be.

A hazaiak lendülete és ereje bezzeg nem tört: két emberhátrányt is 1-1-gyel tudtak le.

Az első játékrész hajrájában Pérez kapta el a fonalat és lőtt két gólt, de a szegediek több játékosra épülő támadótaktikája eredményre vezetett: plusz héttel vonulhattak a szünetben pihenőre a szegediek.

Izgalmasan alakult a folytatás is, legalábbis annak eleje: Krivokapics révén a Szeged növelni tudta előnyét, de Iváncsik hetesből közelebb lopta a vendégeket. Tartalékjait mozgósította a Veszprém, hogy szorosabbá tegye az eredményt, de fennakadtak a hazaiak remekül záró védőfalán és kapusán.

A hálóőrök, különösen Puljezevics, de a szünet után visszaállt Sola is lehúzták a rolót: a befejezéseknél kissé fáradtnak tetsző játékosokkal szemben több csatát is nyertek.

Puljezevicsék kettős hátrányban játszottak, amikor Iváncsik büntetőjét védte, majd pár másodperccel később ugyancsak ők csatáztak, ekkor a válogatott veszprémi szélső a szélről kanyarodott fel, ám ziccerét is védeni tudta a szegedi kapus.

Időközben harmadik kétperces kiállítását követőek kiszállt az egyébként roppant sportszerű, de kemény játékból a veszprémi védekezés egyik alapembere, Lapsevics, a többperces gólcsendet aztán nagy sokára Krivokapics törte meg.

Djurkovics kétperces büntetését reklamálással tetézte: kapott még egyet, és mivel korábbról már volt neki egy, így ő is kiszállt a játékból.

Ilyés emberhátrányból Bendó szélső bejátszását kínaiból húzta be(!), majd Myrhol talált végre rést a hazai kapuba. Na, megy ez, gondolta Pérez, aki gólpárbajt vívott ezekben a percekben a szenzációs Krivokapiccsal.

Kettejük külön csatájába Mezei szólt bele két befordulásból szerzett góljával – egyik után ráadásként védőjét is kiállították -, a hajrá perceiben szenvedve lőtt gólokat a vendégcsapat, míg a hazaiak önbizalommal duzzadva, lelkes közönségük biztatását bírva szemre is szép akciók végén zörgették meg vagy éppen „szakították” szét a veszprémi hálót.

Közben Szentét is becserélték a szegedi kapuba, de az akkor már elbizonytalanodott vendégeken ő is többször kifogott.

Három és fél perccel a vége előtt időkérésnél elhangzott veszprémi oldalon az a nem mindennapi taktikai utasítás, hogy menjünk le tíz alá…

Nem jött össze a címvédőnek, a vége pont közte tíz lett.

Döntő mérkőzés vasárnap Veszprémben, minden bizonnyal teljesen más leosztásban. A pillanatnyi forma alapján – meggyőzőbb teljesítménnyel nyerték a hazai találkozóikat – a Szeged jobban áll, előrébb tart, mint ellenfele, de egy veszprémi, döntő összecsapásra elmenni nem egy leányálom.

Döntő lehet az idegek csatája mellett a fizikum is: a Veszprém testben és lélekben már a második félidő elején feladta a mérkőzést – legszívesebben már ott csomagoltak volna, amikor látták, ez a hajó bizony elment -, de az 50. perc tájékán már a szegedieket is inkább a szív és a lélek vitte, mintsem a friss lendület. Négy ilyen színvonalas csata után azonban ezen aligha csodálkozhatunk…