Falusi csapat a Bundesligában

Klubjainak névsora alapján Mocsai Tamás az örök légiós. Három német, két svájci és egy magyar csapat listán: olimpiai elődöntős válogatottunk jobbátlövője számára a Dunaferr mintha csak kitérő lett volna, édesapja edzői hivatásának köszönhetően Németországban nevelkedett, s jelenleg a Bundesligát színesíti a jelenlétével és - amennyire hagyják – a játékával.

"Nem tudatosan építettem fel a légiós életre a pályafutásomat, egyszerűen így alakult, most itt kaptam a legjobb ajánlatot – mondja a 27 éves játékos, akinek érezni a beszédén, hogy jóval többször kell idegen nyelven megszólalnia, mint az anyanyelvén. – Természetesen külföldön a német nyelvterület áll a legközelebb hozzám, a helybéliek ugyan dialektussal beszélnek, de ha nem hadarnak, megértem. A környék, Baden-Württemberg kicsit hasonlít Svájchoz, ahol három évig játszottam, vagyis nem érzem idegennek."

Mocsai Tamás Újvárosból került a svájci Suhr, majd a Winterthur együtteséhez, már előtte is tagja volt a magyar válogatottnak, ám - megfigyelésünk szerint – akkor kezdett el igazán jól játszani a nemzeti csapatban, amikor Tell Vilmos országából hívta haza a szövetségi kapitány. Ott tanult meg pontosan célozni? Magasabb lenne a svájci bajnokság színvonala, mint a magyaré? "Míg Magyarországon legfeljebb két-három csapat ellen kell megizzadni, Svájcban nincs előre eldöntött meccs, egész évben teljesíteni kell, ez lehet a formajavulás oka" – halljuk Tamástól.

S talán ezért kerülhetett szóba a "kis Mocsai" leigazolása a világ második (vagy első?) számú bajnokságában, a Bundesliga-újonc Kronau-Östringennél. "Két falu klubjának összevonásából jött létre a csapatom néhány évvel ezelőtt, a környéknek ugyanis sok volt két másodosztályú gárda – meséli Tamás egyesített németországi kenyéradójáról, mely mára első osztályú lett. – Aztán egy egész régiót bevontak a kézilabdacsapat támogatásába, a Rajna és a Neckar folyó közötti vidéket. A klub így kinőtte a falusi jelleget, az edzéseket ugyan itt tartjuk, a hazai mérkőzésekre viszont beköltözünk Mannheimbe, ahol hétezer néző előtt játszunk rendszeresen."

Mégpedig újonchoz képest kiválóan, 18 csapat között a hetedik helyen állnak. "Ahhoz képest, hogy most jutott fel a csapat ez bravúr, a nyáron viszont rengeteget erősödött a keret – mondja a balkezes játékos, utalva többek között hatalmas lövő erejű Velikijre és az olimpiai bajnok beállóra, Torgovanovra. – Az én posztomon a lengyel Jurasik a vetélytársam, nagyon gólerős, viszonylag keveset jutottam eddig szóhoz mellette, jelenleg ez az egyetlen problémám. De azon dolgozom, hogy kulcsemberré váljak."