Spanyol-horvát a fináléban

Sokan megérkeztek már a hetedik helyért megrendezett Oroszország-Norvégia, valamint az 5. helyért játszott Szerbia-Montenegró-Görögország találkozóra is, de az igazi cirkusz, a kézilabdacsarnokban ritkán látható fantasztikus felhajtás az első elődöntő, a Tunézia-Spanyolország összecsapás előtt és alatt következett.
A sportág történetében másodszor fordult elő, hogy afrikai ország vb-elődöntőt játszott (2001-ben Egyiptom került a négy közé a franciaországi tornán). A világbajnokság 24 csapatos mezőnyében már csak Tunézia maradt veretlen, és Szead Haszanefendics szövetségi kapitány csapatától sikeres folytatást várt a hazai közönség és szinte követelt a helyi média.
Iszonyatos hangorkánban kezdődött a csata, hiszen 15 ezer fanatikus arab űzte, hajtotta kedvenceit, akik a vb legnagyobb meglepetését szerezték már eddigi szereplésükkel is. Az elején mégis a spanyolok vezettek egy-egy góllal, többek között Barrufet kapus bravúrjainak köszönhetően. A hazaiaknál Hmam sziporkázott, de társai több helyzetet kihagytak. Entrerrios találtalával 9-11 lett az állás és Haszanefendics mester időt kért.
Ben Aziza góljával átvette a vezetést Tunézia, amely iszonyatos erővel és lendülettel támadott, védekezésben pedig széttördelte a spanyolok akcióit (12-11). Most az ibériaiakon volt az egyenlítgetés sora, de minden találatért pokolian meg kellett küzdeniük az agresszív, gyors hazai védőkkel szemben. Fél perccel a szünet előtt újra Spanyolország vezetett (16-17) és Hmam büntetőt hibázott, majd Romerónak még maradt ideje, hogy tíz méterről betaláljon (16-18).

A második félidő Maggaiz kapus bravúrjaival, valamint társai kihagyott helyzeteivel kezdődött (18-21). A közönség azonban a spanyoloknak pokollá változtatta a csarnokot és egyben maximális teljesítményre ösztökélte kedvenceit. Leírhatatlan hangulat uralkodott a zsúfolásig megtelt arénában és újra Hmam volt a küzdelem főszereplője (22-21). Óriási iramot diktált Tunézia, de a spanyolok bírták erővel és Romero (Nagy László legjobb barátja Barcelonában) vezérletével fordítottak.
A hajrá 26-30-nál kezdődött és a hazaiak előbb fáradni látszottak, majd ki is pukkadtak a maguk diktálta óriási tempótól. A spanyolok okosabb, fegyelmezettebb és színesebb taktikájú játékkal megérdemelten jutottak a fináléba.

---- A második elődöntőt sok támadási hibával kezdték a világbajnoki címvédő horvátok, igaz, a franciák ezekbe belekényszerítették őket roppant erőszakos védekezésükkel. Négygólos előnyt szereztek Richardsonék, mert Sola kapus gyakran került kiszolgáltatott helyzetbe, Lackovic és Metlicic pedig csak szenvedett a védők szorításában. Amikor Sola védte a ziccereket, Balic és Vori pedig bátrabban vállalkozott, akkor még emberhátrányban is betaláltak az olimpiai bajnokok, majd kétgólos előnyhöz jutottak, mert sorozatban négyszer voltak eredményesek. Dzomba is megvillant, amikor Horvátország gyors ellentámadásokat vezethetett. Az öregnek mondott, ám valójában erős, friss és rutinos franciák Dinart és Burdet vezérletével remekül küzdöttek, és amikor kijöttek követő emberfogásra, faragtak háromgólos hátrányukból. A két kispadon Cervar és Onesta mester legalább akkora taktikai csatát vívott, mint tanítványaik a pályán.
Karabatic és Richardson újra és újra lelket öntött társaiba, ráadásul a horvátok védekezése is gyámoltalanabb lett. Csak Balic, Metlicic és Dzomba szemfüles találataival tudta tartani két-három gólos előnyét a címvédő, amelynek több sztárja kisebb-nagyobb sérüléssel játszik a világbajnokságon.
Dzomba - ki más? - trükkös találataival már 26-21-re elhúzott Horvátország, de Karaboue kapus Vori és Kaleb góljaira sem fog szívesen emlékezni (29-23).
A vállsérülést szenvedő Richardson kiválását megsínylette Franciaország (32-24) amely a vb-n a szerény kezdés után feltámadt, és a csodával határos módon bejutott az elődöntőbe. A horvátok a hajrában kiengedtek, sokat könnyelműsködtek (34-32), mégis nyertek, és ezzel kiharcolták, hogy vasárnap megvédhessék világbajnoki címüket. ---- Szead Haszanefendics: - Együttesem kitűnően küzdött, ugyanakkor ma kiderült, hogy kevés a nemzetközi tapasztalata. A rengeteg sikeres mérkőzés sok erőt vett ki játékosaimból, akik zömében amatőrök.
Juan Carlos Pastor: - Azt kértem játékosaimtól, hogy hideg fejjel harcoljanak, ne törődjenek a zsúfolt csarnok hangulatával. Taktikai utasításaimat fegyelmezetten betartották, és főleg Barrufet kapusnak köszönhetően bejutottak a fináléba.
Lino Cervar: - Háromszor váltottam védekezést mérkőzés közben, és ezzel megzavartuk, felőröltük a franciák erejét, ellenállását. Nagyon jól motiváltan küzdött csapatom, de vasárnap a spanyolok ellen még ennél is jobb teljesítményre lesz szükség, hogy megvédjük világelsőségünket. Balic és Dzomba játékát egyértelműen dicsérhetem, Sola pedig mindkét félidőben tizenöt-tizenöt percig remekelt.
Claude Onesta: - Csapatom mindent megtett, amire futotta az erejéből. A második félidőben a szerencse is elhagyott bennünket, Omeyer kapus elfáradt, valamint Richardson megsérült. Vasárnap újabb pokoli csata vár ránk Tunézia ellen a bronzéremért.

Vujovics a "magyarokról"

A szerb-montenegróiak kapitányát Veszelin Vujovicsot, a magyar kluboknál játszó tanítványai teljesítményéről, valamint együttese ötödik helyezéséről kérdeztük.
"Andjelkovicssal, Djukoviccsal és Milorad Krivokapiccsal is elégedett voltam - mondta a Nemzeti Sportnak a hajdani legendás átlövő -, mert fontos feladatokat bízhattam rájuk és ők ezeket tökéletesen elvégezték. Igazolták, hogy az erős bajnokságban jól fel tudnak készülni a válogatott szereplésre. Mind Szegeden, mind Dunaújvárosban elismerésre méltó szakmai munka folyik. Csapatom ötödik helyezésével már kevésbé vagyok elégedett. Azért jöttünk, hogy döntőbe jussunk, de a szerencse el-került bennünket. A horvátok ellen sorsdöntő meccsen a hajrában több labdát eladtunk. Csapatom gyors, modern kézilabdát játszott, és lelkileg is rendben volt, mégis csak az ötödik helyen zárt. Most emiatt csalódott vagyok, de együttesem előtt biztosan szép jövő áll."