A középdöntő debreceni küzdelmei a román-francia összecsapással és a világbajnok kínosnak mondható vereségével kezdődtek.
A lelkes dán szurkolók már erre a csatára is kijöttek, holott kedvenceik csak este léptek pályára. A kézilabda iránti szerelem azonban kicsalta őket, és legalább hangpróbát tartottak az esti dán-osztrák összecsapásra. Persze a világbajnokokra is kíváncsiak voltak, hiszen csapatuk szerdán ellenük lép pályára. Két-három góllal vezettek az elején a franciák, akiket a magyarok a csoportküzdelmekben 32-23-ra legyőztek. A román együttesben főleg a győri Gogirla csillogott, csapata első négy góljából hármat ő lőtt, mégpedig büntetőből. Ahhoz, hogy Románia ne szakadjon le a megfiatalított, de néhány rutinos sztárra épülő francia csapattól, az is feltétlenül kellett, hogy Hutupan kapus halmozza a bravúrokat. Ezzel szemben Mathieu ritkán találkozott a labdával, és ezzel alaposan felborzolta társai, valamint Olivier Krumbholz szövetségi kapitány idegeit. A franciák túlságosan erőszakos, olykor durva védekezése miatt sorozatban lőhette a büntetőket Gogirla, míg a győriek másik üdvöskéje, Bradeanu inkább védekezésben kapott jelentős szerepet Cornel Otelea mestertől. A középdöntőbe pont nélkül érkező franciákról több szakembernek - köztük Róth Kálmánnak, a Graboplast ETO edzőjének - az volt a véleménye, hogy játékuk fokozatosan javul, és a csoportküzdelmekben nyújtott szerényebb teljesítményük után szerezhetnek egy-két meglepetést. Ezen az úton haladt a világbajnok a félidő derekáig, amikor azonban mély hullámvölgybe került, amelyből a folytatásban sem lábalt ki. Támadásban elszórta a labdát, ráadásul a védekezése is szétesett. Avadanii és Gogirla mellett Gatzel és Bradeanu is belelendült, ezért csapatuk nemcsak ledolgozta háromgólos hátrányát, hanem a szünetre már kétgólos előnnyel vonulhatott. Ki tudja, hogy ezek után miért perlekedett öltözőbe vonuló játékosaival Otelea mester, akinek a katonás stílusát bizonyára nem könnyű megszokni és elfogadni.
A franciák (fehérben) hiába küzdöttek hôsiesen, és tettek meg mindent a sikerért, végül alulmaradtak (Fotó: Mirkó István)
A második félidőt is viharosan kezdték a románok, miközben ellenfelük nem tudott változtatni a játékán, sőt mintha lélekben fel is adta volna a csatát. Ötgólos előnye birtokában a román válogatott is könnyelműsködött néha, de közel sem annyit, mint Cano, Lejeune, Wendling és társaik. A Krim Ljubljana kulcsjátékosa, Hutupan tovább nyugtatgatta az amúgy is higgadtan, okosan kézilabdázó társait, akik a félidő derekán már szinte akkor találtak be Mathieu kapujába, amikor csak akartak. Maier cunderes - csavart, pattintott - lövésből szerzett gólját sikítva ünnepelte a maroknyi román szurkolótábor, amely leggyakrabban Amarei, Gogirla és Avadanii találatainak örülhetett. A második félidő közepétől már lassacskán csordogált a mérkőzés. A rengeteget bakizó franciák - korábbi szokásuktól eltérően - beletörődtek a vereségbe, a románok pedig csak annyit adtak ki magukból, hogy a hajrában tartani tudják hat-nyolc gólos előnyüket, illetve erejükből minél többet tartalékolhassanak a magyarok elleni mai csatára.
A világbajnoki aranyérmes franciák Győrött látott mélyrepülése folytatódott Debrecenben is, és bár elkerülték a megsemmisítő különbségű vereséget, az elődöntőbe jutásra nem maradt esélyük. A románok viszont szerdán biztosan mindent megtesznek azért, hogy meglepjék Kiss Szilárd szövetségi kapitány tanítványait, és lépjenek egyet a hőn áhított éremcsaták felé. Mivel a keddi találkozó nem emésztette föl túl sok erejüket, a magyaroknak fantasztikusan nagy ütközetre kell felkészülniük.