Amikor Leila Lejeune a világbajnoki döntő utolsó utáni pillanatában büntetőből betalált a kétségbeesetten spárgázó Pálinger Katalin kapujába, már sejteni lehetett a katasztrofális végkifejletet.
A drámai pillanat szinte sokkolta a zágrábi csarnokot zsúfolásig megtöltő több ezer magyart, s ami még ennél is fontosabb, megrémisztette a pályán küzdő magyar válogatott tagjait. A néhány pillanatig tartó dermedt csendet csak a maroknyi francia szurkoló gyönyörsikolya törte meg. Az eredményjelző táblán akkor az állt, hogy Magyarország-Franciaország 28-28, pedig négy perccel a vége előtt még hárommal, az 53. percben pedig hét góllal vezettek a mieink. Az nem lehet, hogy Sydney megismétlődik.Erre gondolt ott a csarnokban és persze itthon a tv-képernyő előtt mindenki. Az nem lehet, hogy a sors ugyanazt az utat jelölte ki a mieink számára, mint a 2000-es olimpián: magabiztos, fölényes vezetés, akkor épp a dánok elleni fináléban, aztán a szörnyű, megmagyarázhatatlan végkifejlet. Pedig amikor Leila Lejeune a vb-döntő utolsó utáni pillanatában bedobta a hetest, néhány pillanattal azután, hogy Görbicz Anita szabályos gólját érvénytelenítették, már pontosan tudta mindenki, hogy itt mi nem nyerhetünk. A hosszabbításra egy önbizalomtól duzzadó, magabiztos francia csapat jött ki, vele szemben vert seregként csoszogtak a mieink. Kikaptunk 32-29-re és nem csupán a vereség fájt, nem csak a már megnyert, aztán elveszített vb-döntőt gyászoltuk, volt ott egy olyan pillanat, amely alaposan felforgatta az amúgy is gyászos hangulatban lévő sok ezer magyar hangulatát. Az eredményhirdetés. Amikor a francia játékosok a Marseillaise-t énekelték boldogan, önfeledten, s köztük ott volt egy lány, Szabó Melinda, aki szívére tett kézzel, mámorosan dalolta a franciák nemzeti himnuszát. Mondják, hazát és szívet nem lehet cserélni.Tán túl szentimentális a XXI. században ez a mondat, hiszen a mi csapatunkban épp a honosított szerb Radulovics Bojana a vezéregyéniség, ám az a pillanat, ahogy Szabó Melinda a gall kakassal díszített dresszében mámorosan ünnepel, miközben a mieink a földet bámulják, egyszerűen kitörölhetetlen. Az a zágrábi meccs, az elveszített világbajnoki döntő, egy éve ott van bennünk.Vasárnap a Szabó Melinda nélkül felálló francia válogatott lesz az ellenfél. Egy év alatt sok minden történt, s az Európa-bajnokságot is jobban kezdtük a franciáknál. Amikor vasárnap Leila Lejeune odaáll büntetőt dobni Pálinger Katalinnal szemben, már neki lesz több veszíteni- valója. Apró kis lépés a felejtés útján.