Prokop úrnak szeretettel

Az egész úgy kezdődött, hogy Gunnar Prokop összecsuklott, mint egy üveg Jack Daniels whiskytől bódult bádogos. Hirtelen történt mindez, az ember szinte fel sem fogta a hanyattesést. A Fáy utcai Vasas-csarnok több mint kétezer dühös nézője egyszer csak azt látta, hogy Gőgös Gunnar, aki addig napóleoni pózban ácsorgott, s irányított csapata, a Hypo kispadjánál, egyszer csak nyekk, padlót fog. Mindez a kilencvenes években történt, az osztrák női kézilabdasport épp fénykorát élte, s mi, magyarok csak lestük irigykedve az innen-onnan összevásárolt játékosokból álló világverő Hypo csapatát. Azon a napon Bajnokcsapatok Európa-kupája-döntőt rendeztek Angyalföldön, és a vendég osztrák csapat elhódította a trófeát a Vasas elől. Balhés meccs volt, tán még ma is sokan emlékeznek rá. Ha akkoriban is meghirdetik az "ötven legirritálóbb ember" beszavazós versenyét, hát a műbalhéiról, hisztijeiről ismertté vált Gunnar Prokop bizony lekörözte volna az űrhajósnak készülő műnőt, a gagyi zenékből uszodát összekornyikáló popénekest, s a valóságshow-k idegborzoló szereplőit, igaz, akkoriban még nem voltak ilyen "sztárjaink".Mit nem adtunk volna azokban az években egy aprócska egygólos győzelemért, akár a Vasas, akár a Fradi, akár az Építők verte volna meg az enyhe közutálatnak örvendőt Hypót. De akkor még nem ment. Sok év telt el azóta.Prokop úr természetesen most is ott ült a lelátón, tán megöregedett kissé, valószínűleg már nem jut eszébe, hogy elájuljon, s talán fel sem ismeri jellegzetes morcos ábrázatát. Igaz, nem is foglalkozott vele senki, a közönség, a győri csarnokot zsúfolásig megtöltő lelkes publikum inkább a mieinkre koncentrált. Ezen a pénteken immár sokadszor léptünk túl a korábbi irigyelt osztrákokon. De nincs ebben semmi szenzáció. Már nincs. Európa sokkal inkább ismeri a Dunaferrt, a Győrt, s a Ferencvárost, mint az irigyelt, gyűlölt Hypót. Ma már a mi lányaink diktálják a tempót. A taps pénteken is a magyar csapatnak szólt, Radulovics Bojanának, Ferling Bernadettnek, Nagy Ivettnek, Pálinger Katalinnak és a többieknek. Az osztrákok legyőzése fontos lépés az arany felé vezető úton, főként úgy, hogy pénteki ellenfelünk a nyitó napon legyőzte Franciaországot. Azt a Franciaországot, amely ellen a mieink…De ezt most hagyjuk. Kettőből kettő, ez a lényeg. No meg a telt ház, az éneklő, boldog szurkolók. De volt közöttük egy idős osztrák úr, aki csendben figyelte az összecsapást. Tőle szokatlan módon csendben, visszafogottan. Gunnar Prokop már nem jegyzetelt, már nem a taktikán törte a fejét, már nem a közönség hergelése járt a gondolataiban. Elvágtattak az évek, a korábbi negatív hős visszavonulót fújt, s magában (de tényleg csak magában…) arra gondolt, ezeket a magyarokat aligha lehet megállítani. Ausztria kipipálva - Prokop úrnak szeretettel.