Boldogság az Imre–Kökény családban

– Továbbra is égnek a telefonvonalak? – érdeklődtünk a boldogságban úszó Kökény Beától.
– Igen, de közel sem annyian keresnek, mint húsz hónappal ezelőtt, amikor Bence született – válaszolta.
– Ennek mi lehet az oka?
– Talán a nyári uborkaszezon. Sok barátunk, ismerősünk és sporttársunk szabadságon van, többen külföldön vagy távol a világ zajától pihennek. Meg aztán a második gyermek születése nem is vált ki akkora visszhangot, ezzel már nincs túl nagy felhajtás. Mi is másként éljük át Szofi érkezését, mint annak idején Bencéét.
– Elmondható, hogy ön már rutinos kismama?
– Sok újdonsággal vagy meglepetéssel nem találkoztam Szofi világrajötte kapcsán. Ugyancsak a MÁV Kórházban és régi orvosomnál, doktor Kardos Zoltánnál, a volt kézilabdázónál szültem, sőt ugyanabba a szobába is kerültem, mint Bencével.
– Nehéz szülés volt?
– Nem annyira, mint Bencéé. A kislányok inkább megkímélik az anyukájukat. Két nappal később már unatkoztam is a kórházban, és csütörtökön kértem, hogy hazajöhessek.
– Ennek Bence is biztosan örült.
– Igen, akárcsak a nagyszülők, akik továbbra is elhalmoznak bennünket a szeretetükkel. Ugyanakkor Szofi érkezéséből nem csinálunk akkora gondot, mint Bencééből. Mondom, ő már a második... Néhányan viccesen azt mondják, a harmadik gyermekünk szinte magától fog felnőni.
– A férje olimpiai felkészülését, pontosabban a pihenését nem zavarják a kicsi körüli teendők?
– Egyelőre keveset alszunk éjszaka, mert kétóránként megéhezik. Most – az első napokban – azonban jó, hogy Géza még Budapesten edz és velünk van. A jövő héten úgyis vidéken gyakorol. Akkor már nyugodtan pihenhet.
– Gondoltak harmadik gyermek vállalására?
– Erről még korai lenne bármit mondani. Harmincöt éves vagyok, és Szofi is azért érkezett viszonylag röviddel Bence után, hogy a két gyermek életkora között ne legyen túl nagy a különbség. Meglátjuk...