Pokoli visszavágó előtt

A Dunaferrben nagyon elszánt, de közel sem elbizakodott hangulat uralkodott már az utóbbi napokban és a csata előtt is. Akivel csak beszéltünk – legyen az játékos vagy vezető –, kellő tisztelettel emlegette a dán bajnokot, amelytől az előző évadban az EHF-kupa döntőjében kapott ki az Újváros.
"Azóta mindkét csapat átalakult és erősödött – vélekedett Kiss Szilárd edző. – Óriási a bizonyítási vágyunk, és ezt fokozhatja a Jégcsarnokban uralkodó fantasztikus hangulat."
A női kézilabda-szakosztály igazgatója, Kocsis Erzsébet (1995-ben a világ legjobbja) bokros teendői közepette csak ennyit mondott: "Hatalmas csata lesz, rettentően izgulok, remélem, nyerünk!"
A lelátók zsúfolásig megteltek, és a díszpáholyban sem maradt szabad ülőhely. A szövetség több vezetője, valamint jelenlegi és egykori szövetségi kapitányok mellett külföldről érkezett szakemberek és több szponzor képviselői is a Dunaferr- Jégcsarnokában akarták élvezni a BL-elődöntő első találkozóját s persze Pálinger Katalinék újabb diadalát.
A piros-fehérbe, vagyis dán nemzeti színekbe öltözött csarnokban akár otthon is érezhette volna magát a Slagelse, ám ez a színkombináció ezúttal a hazaiaknak volt igen kedves, hiszen a zászlókon, a trikókon, a sálakon ez állt: Dunaferr.
Pálinger bravúros védése megadta az alaphangot, és a hazaiak támadásai rendre góllal zárultak. Az átlövők mellett Nagy és Pálffy is betalált, majd Radulovics bombájával alakult 6–3-ra az állás.
Anja Andersen edző megosztotta figyelmét: türelmetlenül perelt játékosaival, és idegesen adott tanácsokat a higgadt, rá csak mosolygó bíróknak. Ôt a két görög is régről ismerte, ezért nem tudta sem meglepni, sem megzavarni őket.

A heves taktikai csatában parádézott a Dunaferr. Pálinger ismételten bizonyította világklasszisát, a hazaiak védőfala pedig sok lábmunkával, hatékonyan szűrte meg a vendégek hírességeinek támadásait. Petrovics és Fridrikas találataira rendre kettővel válaszoltak Ferlingék, és 11–7-nél időt kért a Slagelse.
Pálingert kórusban éltette a közönség, miközben Nagy találatával már 12–7-re alakult az állás, és Anja Andersen magáncirkusza egyre látványosabb elemekkel gazdagodott: az edző vitázott a zsűrivel, besétált az ápolásra szoruló Schmidt kapushoz. Ettől persze fikarcnyit sem javult csapata, amelynek támadási taktikáját könnyen ki lehetett ismerni, védekezése pedig közel sem volt olyan határozott és szervezett, mint a hazaiaké. A szlovén Fresert, az osztrák Fridrikast, a horvát Mitrovicot, a francia világbajnok Canót és a szerb Petrovi-csot ugyanolyan okosan és elegánsan kikapcsolta a játékból Pigniczki, Bohus, Ferling és Gáspár, mint a dán Camilla Andersent. Az utóbbi ugyanabban a válogatottban volt fényes csillag, amelyben Anja Andersen is halmozta a sikereket.
A Dunaferr előnye nőttön nőtt (17–10), és a különbség lassan kezdett biztatóvá válni a visszavágóra, illetve a továbbjutás szempontjából. A második félidő elején Schmidt helyett Moller állt a kapuba, és Petrovics lövőkedve is visszatért, de 19–14 után Radulovics és Ferling az őrületbe kergette a Slagelse új hálóőrét (22–14). Egy pillanatig sem volt kétséges, hogy Kiss Szilárd csapata felülmúlja vetélytársát, és a második játékrészben főleg a Dunaferr-győzelem különbségéért szorított a publikum.
Már senki sem törődött igazán a mindenkivel notóriusan vitázó dán edzővel, hiszen Ferling büntetőből lőtt góljával 29–19 lett az állás, és a Dunaferr káprázatos játékkal szinte megsemmisítette a BL-döntőről szőtt álmaitól már-már elbúcsúzó Slagelsét. Úgy tűnt, a hajrára teljesen szétesik Anja Andersen csapata, hiszen az edzőnő kezéből kicsúszott az irányítás. Ekkor azonban Camilla Andersen vette kezébe a karmesteri pálcát, és a pályáról dirigálta társait. Anjának innentől kezdve csak a vitatkozás és a reklamálás maradt.
Időközben a Dunaferr is egyre több technikai hibát követett el, és az eddigi pokoli iram mintha túl sokat vett volna ki a hazaiakból. Nagyot változott a csata képe (32–28), de a Dunaferr fantasztikus akaraterejét bizonyította, hogy továbbra is igyekezett uralni az elődöntőt. A megnyugtató előnyből fogyott ugyan, de a viszszavágóra talán az ötgólos különbség is elegendő lesz.

Mi változott meg csapatában az utolsó tíz percre? – kérdeztük Kiss Szilárdtól.
– A fáradtságra is hivatkozhatnék, de nem ez volt a döntő. Sokkal fontosabbnak tűnt, hogy Kindl a harmadik kétperces büntetése miatt kivált a játékból. Ettől kezdve szétestek a támadásaink, és magunkra hoztuk ellenfelünket. Tavaly az EHF-kupa fináléjában is ötgólos előnyt szereztünk a Slagelse ellen. Akkor az kevés volt, most viszont bízom benne, hogy elegendő lesz. ---- Radulovics Bojana: – Felemás érzéseim vannak, mert tíz góllal is vezettünk. Ugyanakkor emlékezem az öt évvel ezelőtti BL-döntőre, amelyben a Ljubjana ellen itthon csak két góllal győztünk, mégis miénk lett a serleg. Megpróbálunk idegenben is bizonyítani.
Pálinger Katalin: – Nem kell számolgatni. Mindkét csapat képes mindenre, és tízgólos előnnyel sem utaztam volna nyugodtan a visszavágóra. A saját iramunkban fáradtunk el. Dániában fegyelmezett játékkal továbbjuthatunk.
Ferling Bernadett: – A világ egyik legjobb csapatát győztük le. Az ötgólos sikert értékesnek tartom, és bízom benne, hogy elegendő lesz a továbbjutáshoz.
Bohus Bea: – Nem vagyok elégedett. Tízgólos vezetés után nem lett volna szabad kiengednünk. A hajrában még nagyobb különbséggel akartunk győzni, ők pedig lerohantak bennünket.
Nagy Ivett: – Amikor tíz volt közte, még többet akartunk. A hajrában a hibáinkat jól kihasználták a dánok. Ott is nyerni fogunk!
Kulcsár Anita: – A végére elfáradtunk, és nem tudtunk összpontosítani. A visszavágón is győzelemre kell törekednünk!
Pálffy Zsuzsa: – Ugyanaz történt, mint tavaly. A végén megfogtak bennünket a nyitott védekezéssel. Az ötgólos előny azonban szép eredmény, talán elég is lesz.
Kindl Gabriella: – Az elejétől kezdve óriási iramot diktáltunk, és a végére elfáradtunk. ---- Anja Andersen hozta a formáját, a vendégcsapat edzője, aki a kilencvenes években a világverő dán válogatott vezéregyéniségeként olimpián, vb-n és Eb-n egyaránt nyert aranyérmet, ismét különműsort rendezett. A hajdani klasszis egyik örömforrása, ha bármi módon bosszanthatja ellenfeleit, illetve vélt ellenségeit.
Újvárosban az volt a belépője, hogy egy órával a csata előtt kijött a még üres játéktérre, megszemlélte a kispadokat, a kapukat, majd bemelegítést imitált, és figyelte a közönség reakcióját. Mivel csak egy-két szurkoló fütyülte ki őt, vagyis hiábavaló volt hergelési kísérlete, visszabandukolt az öltözőbe.
A bemutatáskor aztán fülsiketítő füttyöt kapott, és mivel a mérkőzés idején is folyamatosan cirkuszolt, vagyis hű maradt önmagához, nem sokan zárták őt a szívükbe az újvárosi Jégcsarnokban. Ennek jeleként sárga lapot is kapott az egykori dán klasszis, ám ez a legkevésbé sem hatott. Ott folytatta, ahol abbahagyta. Egy biztos, Anja Andersen Dunaújvárosban nem lesz díszpolgár…