Ragyog a Dunaferr csillaga

Vágólapra másolva!

2004.01.19. 20:34

Címkék

Remek magyar női sikereknek örülhettünk a hét végén: a BL-ben a Dunaferr és az FTC, az EHF-kupában a Győri Graboplast aratott fényes győzelmet.

Kiss Szilárd edzô dunaújvárosi tanítványai hatalmas meglepetést szereztek a BL-ben (Fotó: Czagány Balázs)

Előzetesen sokan féltették a Dunaferrt az Oroszországban rá váró mostoha körülményektől, de a csapat kellemesen csalódott: a togliattiak vendéglátása, a szállodai elhelyezés kifogástalan volt. Az orosz bajnok, a tíz válogatottat foglalkoztató sztárgárda, a Lada Togliatti vezetőedzője, Jevgenyij Trefilov egyre csak háborgott. Már percek óta tartott a mérkőzés utáni sajtótájékoztató, ahol a kitűnő szakembernek a Dunaferrtől elszenvedett 22–21-es vereség okairól kellett volna beszélnie, de ő sehogyan sem tudott szabadulni az érzelmeitől, képtelen volt leplezni dühét, csalódottságát. A kirohanása érthető volt, hiszen a két forduló után százszázalékos autógyáriak, akik a 2002-es KEK-diadal után BL-sikerről álmodnak, arra készültek, hogy a Dunaferr hazai legyőzésével bebiztosítják továbbjutásukat a csoportból.
Az első percek a hazaiak várakozásainak megfelelően alakultak, a feszült hangulatban kezdő vendégek első gólszerzési kísérletei kudarcot vallottak, ráadásul Bohus bokája kifordult, s úgy tűnt, be is kell fejeznie a mérkőzést. Szerencsére a csapatkapitány később visszatért (dr. Frank József orvos és Bába Mihály gyúró kisebb csodát tett). Radulovics klasszishoz méltó góljaival átvette a vezetést és a félidő hajrájáig tartotta is egy-két, időnként háromgólos előnyét a vasgyári csapat. Sokadszor bizonyosodott be, hogy a Dunaferr védekezése világszínvonalú, ezúttal az 5–1-es felállás hozta meg a sikert. Középen Pigniczki messze előretoltan rendkívül sok zavart okozott az orosz támadásokban. A Togliatti a játékvezetők feltűnő jóindulatának köszönhetően tartotta magát, sőt fordított és három találattal vezetett.

Fiesztahangulat uralkodott a Magvassy Sportcsarnokban vasárnap a Gyôri Graboplast–Valcea (román) EHF-kupa-találkozón, amelyen a közönség negyven percen át karneváli hangulatban ünnepelte kedvenceit. A lányok addig valóban jól játszottak, agresszívan védekeztek, villámgyors támadásokat vezettek, a 35. percben 21–10-re (összesítésben már 15 góllal) vezettek. Görbiczék szétzilálták az ellenfelet, ám akkor valami rejtélyes dolog történt.
Róth Kálmán edzô elérkezettnek látta az idôt a cserejátékosok pályára küldésére (teljesen jogos, helyes edzôi döntés volt, mert mikor adjon egy szakvezetô játéklehetôséget cserejátékosainak, ha nem ilyen helyzetben). A Graboplast csapatjátéka azonban érthetetlenül szétesett, a játékosok hibát hibára halmoztak és mindennek a következménye az lett, hogy a befejezô húsz perc eredménye 8–16-ra (!) alakult. A két részeredmény (21–10 és 8–16) közötti kontraszt döbbenetes.
„Magam is érthetetlenül állok a történtek elôtt, már csak azért is, mert ha nem is ilyen mérvû, de hasonló eset nem elôször fordult elô – reagált a történtekre Róth Kálmán. – Minden, amit felépítettünk negyven percen át, kártyavárként omlott össze. Az okokat kutatom. Az erônlétünkkel nem lehet gond, azzal viszont igen, hogy a tetemes elôny birtokában a lányok már befejezettnek hitték a mérkôzést és kiengedtek. Az is növelhette a gondot, hogy a pályára küldött cserejátékosok gyorsan szerették volna bizonyítani, hogy helyük van a nap alatt, és túlzott akaratuk görcsbe fordult. A hibák után pedig jöttek a gyors román ellentámadások.”
Ekkor már nemcsak a támadásokban, de a védekezés területén is egyre több hiba vegyült a gyôriek játékába. Elkésett közbelépések, tempóvesztések után szabálytalanságok, kiállítások következtek. A gyôriek szakvezetôje a statisztikát idézve elmondta, hogy míg az elsô mérkôzésen 88-szor ütköztek lányai, többnyire szabályosan, Gyôrben mindössze 43-szor, s ezzel a hozzáállással valósággal eltékozolták tetemes elônyüket. Emiatt most csak bosszankodtak a gyôriek, de erôsebb, jobb ellenféllel szemben akár bûnhôdhettek volna.

Nagy energiákat mozgósított a Dunaferr és miután egyenlített, fantasztikus hajrá következett. Pálingertől tartottak az oroszok, és mint kiderült teljes joggal. A világklasszis kapus még az ellenfél szurkolóit is tapsra ragadtatta. A gyakori és időnként túl szigorú kiállítások sem törték meg a Dunaferr akaraterejét. A végjátékban bebizonyosodott, nincs magyar átok, nem kell feltétlenül mindig nekünk veszítenünk kiélezett mérkőzésen az utolsó másodpercekben. A világbajnokságon főszereplő dunaújvárosi játékosok valamelyest kipihenhették magukat és klubjukban is tudásukhoz méltó teljesítményt nyújtottak.
"Okosan, egyúttal szívvel-lélekkel kézilabdázott Togliattiban a csapatunk. Támadásban mi is nehezen tudtunk gólokat szerezni az oroszok agresszív hatos fala miatt, de védekezésünk ellensúlyozta ezt. A kapusok mindkét oldalon remekül védtek. Nagyon örülünk győzelmünknek, az idény során ez volt a legjobb játékunk" – összegezte tapasztalatait Kiss Szilárd, a Dunaferr vezetőedzője.
Az FTC-hez a lengyel bajnok Lublin látogatott, és akadt, aki szerint a népligetieknek kötelező volt győzniük. Csakhogy ezt a Tomas Kutka mester tanítványai másként gondolták – legalább is az elején. Akkor még – pontosabban 12–10-ig – tartották magukat, és csak akkor tört meg bennük a lélek, amikor a remek napot kifogó FTC kezdett elhúzni (23–15). A folytatást már nyugodtabban szemlélhette Németh András edző, aki a cseréknek is lehetőséget adott.
"Már a mérkőzés előtti utolsó edzésünkön láttam, hogy jó formában lehet csapatom – mondta Németh András –, de ez csak a találkozón vált bizonyossá. A nagyszerű teljesítményt annak köszönhettük, hogy frissebbek voltunk, sok labdát szereztünk védekezésben, és ezekkel sikerültek a gyors indításaink. Akadt egy-egy haloványabb szakaszai is a mérkőzésnek, de ezen gyorsan átlendültünk."