Szenzációs kapusparádé

A Dunaferr az elejétől irányította a a csatát, és 7–7 után már végig előnyben játszott. A második félidő elején meg is léptek a hazaiak (15–10, 16–11), ám ezt követően elmaradt az ilyenkor már-már szokásos, letaglózó erejű Dunaferr-hajrá. A hazaiak hibáit remekül kihasználó vendégek felzárkóztak, és néhány perccel a befejezés előtt egyenlíthettek volna (19–18). A hazaiak legjobbja, Pálinger Katalin azonban a végjátékban is parádésan hárította a lövéseket, és döntő érdemeket szerzett a siker kivívásában. A kapus szerint a két csapat általában ilyen feszült hangulatú mérkőzéseket vív. "Két, agresszíven védekező együttes csatázott szerdán – mondta Pálinger. – Mindkét oldalon sok hibát követtek el a játékosok, nálunk szerencsére valamivel kevesebbet. Az első félidőben kiválóan lőttek csapattársaim, a folytatásban viszont – talán a fáradtság miatt – már nem, ezért csak hét gólt szereztünk a második harminc perc során. Nem is emlékszem, mikor volt legutóbb ilyen gólszegény félidőnk. Különösen a szélről érkező lövésekre koncentráltam, mert ez az utóbbi hetekben kevésbé ment, másrészt számítottam rá, hogy akcióik többségét onnan próbálják befejezni a zöld-fehérek. Nagyon sok kikényszerített lövést kaptam, ami a védekezésünket dicséri.”
A Dunaferr csapatkapitánya, Bohus Bea önkritikusan elismerte, ezúttal kevésbé játszott jól csapata, inkább küzdeni tudásával szolgált rá a két pontra. "Nagyon nehezen tudtunk gólt lőni, átlövőinknek nem sikerült folyamatosan jó teljesítményt nyújtaniuk, inkább csak felvillanásaik voltak – vélekedett. – Sajnos, belementünk a nagy adok-kapokba, túl közel kerültünk támadásban a védőfalhoz. Szerencsére jól védekeztünk, mindössze tizennyolc gólt kaptunk.”
Kiss Szilárdot, a Dunaferr edzőjét egy pillanatra sem izgatja, hogy a megszokottnál kevesebb gólt lőttek játékosai. "A célunkat elértük, megszereztük a nagyon fontos győzelmet – mondta. – Védekezésben kiváló teljesítményt nyújtottunk, Pálinger végig remekül védett. Támadásban szerkezeti problémákkal küszködtünk, nem volt átütőerő az akcióinkban, igaz, az ellenfél ugyancsak roppant hatékonyan védekezett. Csapatom bebizonyította, hogy nemcsak nagyestélyiben, hanem – ha a helyzet úgy hozza – munkásruhában is tud kézilabdázni és győzni. Ezért pedig dicséretet érdemel.”
Az FTC mestere, Németh András már a rangadó előtt elmondta, hogy csapatának ezen a héten – sőt, ebben az évadban! – a vasárnapi BL-selejtező a legfontosabb mérkőzése. Ehhez képest kitett magáért a Fradi, hiszen az utolsó pillanatig minden erejéből küzdött, és a végén volt némi esélye a pontszerzésre. "Más körülmények között talán jobban megszorongattuk volna az Újvárost – mondta Németh András. – Ezúttal azonban viszonylag kevés időnk volt a felkészülésre. Igaz, a Dunaferr hasonló cipőben járt, csakhogy valamivel összeszokottabb, mint az én csapatom. Bátrabb, vagányabb játékkal eredményesebbek lettek volna a támadásaink. A védekezésünkről csak jót mondhatok, mert Uhraková vezérletével olykor erőszakosabb és hatásosabb volt, mint az előző évadban, amikor szintén ez volt a fő erényünk. Érthető, hogy Sugár is kitűnően védett, mert jól együttműködött vele a védőfalunk. Ki kell emelni, hogy a bírók kifogástalanul vezették a kemény, de alattomos durvaságoktól mentes mérkőzést. Ha játékvezetőink gyakrabban nyújtanának hasonló teljesítményt, kevesebb lenne a vita, és sokat segítenének a magyar kézilabdának.”
Az FTC-ben csak epizódszerep jutott a rangadót orrtörése ellenére is vállaló Tóth Tímeának, akit – érthetően – kímélt a görög Artasz elleni BL-csatára gondoló Németh edző. A válogatott átlövő szépen gyógyul, és vasárnap főszereplő lehet a kupacsatában.