Nyakon vágták a légióst

Székely István együttese ezzel a hatodik helyen végzett a 12 csapatos olasz élvonalban, de ami ennél is fontosabb, a dél-tiroli klubban elégedettek voltak a jobbszélső idei teljesítményével. Tizenkilenc találkozón 75 gólt szerzett a Brixenben, s így már első légiósévében stabil csapattag lett. – Fáj még a feje? – kérdeztük a 23 éves szélsőt.– Szerencsére már túl vagyok ezen az agyrázkódáson – kezdte Székely István –, pedig az ellenfél védője erősen nyakon vágott azon a meccsen. Megijedtem, hogy talán nagyobb a baj, de a levezető edzéseken már én is részt vehetek.– Csalódottak Brixenben, hogy csak a hatodik helyen zárta a csapat a bajnokságot?– Nem volt könnyű megemészteni a kiesést a rájátszásból, hiszen nem sokon múlott a továbbjutásunk, ám azt hiszem, ezzel a játékoskerettel reális, jó eredményt értünk el. A vezetők jövőre alighanem az első négy közé kerülést tűzik ki célul.– Szerződése még egy évig köti a Brixenhez. Kitölti az idejét?– Nincs okom a váltásra. Remekül érzem magam a városban, és a vezetők is ragaszkodnak hozzám, ami persze jólesik. A csapattársaim annak idején hamar befogadtak, bár sokat számít, hogy nem egyedüli magyarként szerepelek Brixenben. A volt dunaújvárosi Décsi Gábor rutinos játékos, aki rengeteget segít nekem. – Noha már hétszer pályára lépett a magyar válogatottban, a szűkebb keretben ritkán számít önre Skaliczki László. Nem sérti a hiúságát, hogy egykori ifjúsági Európa-bajnok társai közül néhányan állandó tagjai a nemzeti csapatnak?– Ugyan már, a válogatottban remek játékosok játszanak, miért lenne bennem sértődöttség. S a kapitány döntését nekem el kell fogadnom. Fiatal vagyok még, s e pillanatban nyilván akadnak nálam jobbak a posztomon, én azonban versenyző típus vagyok, s igyekszem olyan teljesítményt nyújtani a következő évben, hogy ismét felfigyeljen rám Skaliczki László. Ez számomra a legfontosabb, és más célom nem is lehet.