Futball a rács túloldalán

Sivár folyosó, kétoldalt komor zárkaajtók, a levegőben áporodott börtönszag. Fogvatartottak csoportját kíséri munkára az őr, a neonfényben zord arcok, bizalmatlan tekintetek villannak elő.

A márianosztrai börtönben jártunk Veres Viktor fotós kollégával.

Márianosztrán a nagykutyákat őrzik, a büntetés-végrehajtó intézet kétharmad részt fegyház, egyharmad részt börtön. Ahogy errefelé mondják: itt senki sem azért ül, mert virágot lopott a templomból. Az egykori pálos kolostor épületében 1858-ban női börtönt alakítottak ki, a második világháború óta azonban férfi elítéltek a lakók. Ma a fogvatartottak 72 százaléka emberölés, rablás, erőszakos közösülés vagy lopás miatt ül. A 444 fős intézmény túlzsúfolt, 143 százalékos a telítettség, a hatásfok pedig kétséges: a szabadulók mintegy fele visszaeső lesz.

„Életem legrosszabb döntését hoztam meg aznap” – utal homályosan az elkövetett bűncselekményre a 27 éves Balázs, miután alapos motozás és átvilágítás után két társával együtt kisétálhat velünk a főépületből a börtönudvarra. Hat és fél éves büntetése feléhez közelít, tervei szerint szabadulása után Svájcban vagy Angliában boldogulna. Nem mellesleg tavaly a fogvatartottak Vácon tartott műveltségi és sporttalálkozóján a futballtorna legjobb kapusának választották, csapata a balassagyarmati mögött második lett.

„Akkora védései voltak, hogy nem is értem, mit keres még Márianosztrán!” – vigyorodik el Zoltán, 33 éves fogvatartott, aki kábítószerrel való visszaélés miatt kapott négy és fél évet, amiből kettő még hátravan neki. A magas férfi valamikor a Kazincbarcika ifjúsági csapatában játszott, sokat jelentett neki a helyi ikon, Lipcsei Péter, és talán emiatt is lett megrögzött Fradi-szurkoló.

Ha fogja a zárka televízióján, a Real Madrid meccseit nézi (a látogatás estéjén azonban a legendás gengszterfilm, a Keresztapa van műsoron), amikor pedig a válogatott pályára lép, kötelező a program: „Előkerül szotyi, ropi, együtt szurkolunk a csapatnak, és a kiáltásokból a felügyelet is hallja, mikor ment be vagy maradt ki egy-egy helyzet. Higgye el, mi innen, Márianosztráról jobban látjuk a dolgokat, mint az edző. Dárdai amúgy helyre tette a fiatalokat.”

A beszélgetésbe bekapcsolódik a harmadik jelenlévő fogvatartott, a 28 éves István is. A fiatalember bűnéről nem beszél, hat és fél éves ítéletéből már öt és felet letöltött. „A foci a rácsok mögött is segít visszaidézni a szabadon töltött időt, kicsit kinti embernek érezhetjük magunkat. A szürke zárkából kilépve felszabadultságot ad” – fogalmazza a szép szavakat a börtöncsapat tagja.

Az interjút felügyelő főhadnagy időközben jelez, hogy a sétára vezényelt fogvatartotti csoport visszatért az épületbe, felmehetünk a börtön pályájára, egy ráccsal kijjebb.„Meg aztán még eggyel?” – szemtelenkedik az egyik rab, a válasz szigorú félmosoly. A napi egyórás, irányított szabadidő során a belső udvaron lehet futballozni, kosárlabdázni és erősíteni, a legnépszerűbb terep a salakos focipálya. Egy meccs két gólig megy, a győztes marad a pályán, a vesztes cserél. Ha átszáll a labda a fal fölött? Marad is kint, majd a járőr összeszedi.

Nyaranta rendeznek zárkák vagy szintek közötti bajnokságot is, a nevezés feltételeiről a belső képújságon tájékoztatják a fogvatartottakat. A névsorokat a felügyelők előzetesen ellenőrzik, és miután jóváhagyták, kezdetét veheti a több héten át zajló, kieséses kupa. Néhány beszélő csapatnév a tavalyi versenyről: Harcosok, Anonimok, Spárta SC, Láncszem, Gólrablók.

„A laikus azt gondolja, hogy ha a háromszoros gyilkos és az embercsempész pályára lép, valami rendkívülinek kell történnie – mondja Szép Tamás főhadnagy, program- és oktatásszervező reintegrációs tiszt. – Mi inkább az emberi oldalt nézzük, azt, hogy a fogvatartott a neki szánt fejlődési úton meddig jutott el. A kívülálló felmordulhat, amikor meghallja, hogy a börtönben futballoznak, és nem követ fejtenek. A sportnak azonban olyan szerepe van itt, amely segít az általunk kitűzött célokat elérni. A jutalmak és fenyítések rendszerében a sportolási lehetőség motivációs erővel bír, akár a hétköznapi munka során is. Ha valaki sikeres a csapatsportban, azt mutatja, hogy képes együttműködni, a feladatára összpontosítani, és van kitartása. Éppen ezért a sportteljesítményt értékeljük, a feltételes szabadlábra bocsátás kérdésénél például szempont lehet.”

Márianosztrán 1966-tól 2010-ig készítettek a rabok futball-labdát, a munka intenzitását jelzi, hogy csak 1974-ben 84 ezer darabot gyártottak le. Abban az évben gyorsította fel a munkafolyamatot az újítás, hogy az üzembe már előre perforált labdaszeleteket szállítottak.

„Megszűnt a szemmértékre bízott lyukasztás, ezért kevesebb a probléma a minőséggel – írja egy korabeli újságcikk. – Pedig a norma szigorú: egy szeletet például 48–50 öltéssel kell a másikhoz varrni, 47 öltéssel már csak másodosztályú, 46 öltéssel csak harmadosztályú lehet a termék.”

Érdekesség, hogy a börtönben dolgozók maguk is rendszeresen összejárnak futballozni.Stefán László fegyelmi és nyomozótiszt így beszél a belső futballéletről: „Márianosztra kis település, szokták mondani, itt háromféle ember él: aki smasszer volt, aki smasszer, és aki smasszer lesz. Mi, helyi bévés dolgozók – férfiak, nők vegyesen – több mint tíz éve járunk össze focizni kedd esténként, a téli időszakban a zebegényi iskola tornatermében, jó időben a nosztrai pályán. Részt veszünk a börtönök közötti bajnokságban is, Váccal és Tököllel tartozunk egy régióba, országos szinten legjobb eredményünk a harmadik helyezés volt. A társaságból többen nagypályáznak, van nálunk márianosztrai, nagymarosi, rádi, vácdukai és szobi öregfiúk játékos is.”

A börtön, a helyi önkormányzat és a helyi pálos szerzetesek tavaly óta közösen rendezik meg a „Hittel futás”-t. Nagy Lajos 1352-ben alapította a kolostort, a gyerekek az azóta eltelt évek számának megfelelő távot futják le méterben, a felnőttek ezer méterrel többet. Saját kategóriájában 2014-ben másodikként végzett Vizi Gábor András pálos szerzetes, márianosztrai perjel-plébános, jutalmul egy fogvatartottak által készített, különleges érmet kapott. András atyától nem áll távol a mozgás, annak idején aktívan futballozott: „Katonaság után a felvidéki Nagykürtösön játszottam csatárként. Később pálos szerzetes lettem, Pécsen rengeteget fociztam a ministránsokkal. Mondják, a futball buta sport, egy labdát kergetnek huszonketten. Pedig építi a közösséget, ha tudnak figyelni egymásra a játékosok, csak abból lesz gól.”

(A fotókon szereplő fogvatartottak hozzájárultak arcképük közléséhez.)