Massa drámai vallomása: a jó barát már nem hisz Schumacher felépülésében

– Ahhoz képest, hogy most a „nyugdíjas életet” élvezve egy tengerparton süttethetné a hasát…
– Az életben elég gyorsan változhatnak az események – mondta a Nemzeti Sportnak a Williams versenyzője, Felipe Massa. – Újra itt vagyok tehát, élvezem a versenyzést, és továbbra is jó döntésnek tartom a visszatérést.

– Hol volt éppen, amikor Nico Rosberg bejelentette a visszavonulását?
– A menedzserem, Nicolas Todt még előtte felhívott, és izgatottan mondta, nem fogod kitalálni, mit hallottam, Nico hamarosan bejelenti, visszavonul. Azt válaszoltam, hogy ez lehetetlen, de ő erősködött, hogy így lesz. Nehéz volt elhinni, ezért utána már figyeltem a fejleményeket, aztán amikor hivatalossá vált, sokként ért mindenkit.

– De persze azonnal elkezdődött a találgatás, ki helyettesítheti. Mikor gondolt rá, hogy a nagy mozgolódásban újra képbe kerülhet a Williamsnél?
– Én sem a Mercedest, sem a Williamst nem kerestem. Úgy voltam vele, ha valakinek szüksége van a munkámra, felhív. Egy-két héttel Nico bejelentése után ott voltam a Williams karácsonyi buliján, de senki sem mondott semmit, így szépen elbúcsúztam. Aztán eltelt egy nap, és Claire Williamstől jött egy üzenet, hogy lenne-e kedvem visszatérni. Mondtam neki, hogy ez azért nem így működik, meg kell beszélnünk a helyzetet, mert a meddő körözgetéshez nincs kedvem. Fontos, hogy van-e ambiciózus jövőképe a csapatnak, de meggyőzött – ebben Paddy Lowe érkezése is lényeges szempont volt.

– Lance Stroll személyében fiatal csapattársat kapott erre az idényre. Ez a helyzet felidézi az emlékeket, amikor a Ferrarinál még ön tanult ifjoncként Michael Schumachertől?
– Egyértelműen! Még szinte gyerek voltam, és árgus szemekkel figyeltem, amit Michael csinált. Lenyűgöző belegondolni, mennyit tanultam tőle, és mennyit fejlődtem mellette.

– Milyen ember, milyen barát volt ő?
– Fantasztikus személyisége és kisugárzása volt. Amit képviselt, olyan, mint ma a labdarúgásban Lionel Messi vagy Cristiano Ronaldo. Közeli barátságba kerültünk, igazán szerettem, de az is igaz, csak azok tudták jól érezni magukat vele, akik megértették az összetett személyiségét. Ha valaki nem ismerte, könnyen lehetett az a benyomása, hogy olyan „németes”, zárkózott, ám valójában óriási szíve volt.

– Hogy dolgozta fel a síbalesetét és annak következményeit?
– Borzasztóan szomorú, ami vele történt. A versenyzés világában évtizedekig közvetlen életveszélyben volt, aztán jön ez a hülye baleset… Nehezen emésztem meg a történteket, nagyon szomorú vagyok, de próbálom úgy megőrizni az emlékeimben, amilyen a baleset előtt volt.

– Majd' három és fél év után lát rá esélyt, hogy Schumacher felépül, és egészségesen tér vissza?
– Az idő csak múlik, ezért nem hinném. Azt gondolom, nagyon súlyos a helyzete. Persze reménykedem, de az idő múlásával már nehéz igazán hinni benne, hogy valaha is ugyanolyan lesz, mint volt.

– Ráadásul a közvélemény alig értesül bárminemű fejleményről.
– Többet tudok, mint mások, de nem tisztem ezt megosztani a nyilvánossággal.

– Nyolc évvel ezelőtt ön is borzasztó balesetet szenvedett a Hungaroringen, ezért is örömteli, hogy tökéletesen felépült, és az idén is visszatér hozzánk.
– Igen, én is nagyon örülök, hogy júliusban újra Magyarországon versenyezhetek, és ezúttal tovább maradok Budapesten, mint általában. A futam utáni teszt miatt még kedden is lesz elfoglaltságom, így tovább élvezhetem a vendégszeretetüket.

– Hogy emlékszik vissza magyarországi élményeire?
– Nagyon szeretek a Hungaroringen versenyezni, de valamiért mindig nagyon peches is voltam ott. 2008-ban simán vezettem a versenyben, a győzelem már a zsebemben volt, aztán három körrel a vége előtt elfüstölt a motor… A következő évben jött a hírhedt baleset, ami egyfelől nyilván szomorú élmény, másfelől viszont szerencsésnek érzem magam, hiszen most is itt vagyok épen és egészségesen. Az életemet megmentő magyar orvosokat épp ezért örökre a szívembe zártam.