F1: Verstappen már július óta tudta, hogy ő lesz a bajnok

– Milyen érzések kavarognak önben a második vébécím megszerzése után?
– Természetesen nagyszerűek – mondta az újságíróknak a második világbajnoki címét a vasárnapi Japán Nagydíjon biztossá tevő Max Ver­stappen az FIA sajtótájékoztatóján. – Őrület! Visszatekintve, hogy milyen idényünk volt eddig, egészen káprázatos, ami történt. Miután tavaly az utolsó méterekig harcoltunk a bajnokságért, sosem gondoltam volna, hogy így alakul a következő évad. A Hondával karöltve megfeszítve dolgoztunk, és évről évre fejlődtünk, szóval nagyon érzelmes pillanat másodszor is nyerni velük, különösen itt, Japánban. Amikor átszeltem a célvonalat, nem gondoltam, hogy teljes pontszámokat kapunk, aztán Charles büntetése után azt mondták, enyém a trófea. Én pedig csak kérdezgettem. Igen? Nem? Senki sem volt benne teljesen biztos. Végül azonban tényleg így lett, ami óriási öröm.

TELJESEN MÁS ÉRZÉS, MINT A TAVALYI DIADAL

– Más érzés az idei diadal, mint a tavalyi?
– Teljesen. De ennek az is az oka, hogy az idény is teljesen másképp alakult. Mindig az első a legérzelmesebb, az idei viszont teljesítmény szempontjából volt jobb. Sok versenyt nyertünk, de mindegyiket más módon. Tavaly sokkal inkább az időmérőktől függött, győzünk-e másnap, és borzalmas érzés volt, hogy az egész az utolsó futamig elhúzódott, miközben már nem a mi autónk volt a leggyorsabb. Most viszont még a motorbüntetések után is sikerült előretörnöm, vagyis nagyon élvezetes és különleges idény volt, amit nehéz lesz megismételni. Ezért is kell értékelnünk és kiélveznünk ezt a pillanatot.

– Ami ráadásul épp Szuzukában, a Honda hazai pályáján jött el.
– Ez így tökéletes! És amiatt is, hogy honnan indultunk közösen. A legtöbben akkoriban azt mondták, őrültség, úgysem fog működni, mert akkor a Honda nehézségekkel küszködött. De mint látszik, sohasem adjuk fel, és sikerre vezetett, hogy mindenki teljesen odatette magát. Ezért a mentalitásért vagyok nagyon büszke a csapatra és a Hondára. Nehéz, amikor ennyi kritikát kapunk, és óriási a nyomás az elvárások miatt, de végig nyugodtak maradtunk, mert tudtuk, idővel eljutunk oda, ahová szeretnénk. És nézzék meg, hol tartunk most!

– Magasabb színvonalon versenyzett, mint tavaly?
– Ezt nehéz megállapítani. Az ember mindig úgy zárja le az adott évet, hogy visszatekint, és megkérdezi magától, mit tudott volna jobban csinálni. De nem vagyok robot, és mint bárki más, én is hibázom. A lényeg, hogy ezt minimalizáljuk, ahogy a felesleges kockázatokat is. Ez néha jobban sikerül, néha kevésbé, de összességében kiváló idényünk volt e tekintetben.

– Melyik volt az év csúcspontja?
– A spái hétvégét kell mondanom. Az tényleg teljes dominancia volt, márpedig ilyen hétvégék ritkán adódnak. Igazán különleges pillanat volt, amikor hazaérve visszatekintettem a mögöttem hagyott néhány napra.

– És a mélypontok?
– A legrosszabb az idény eleje volt a kiesések miatt, mert még ha az embernek rossz versenye van is, gyűjt néhány pontot. A kieséssel nem ez a helyzet, ezért is az a lehető legrosszabb, ami történhet.

MEGLEPŐDÖTT, MILYEN HAMAR LEDOLGOZTA A HÁTRÁNYÁT

– Mikor jött el az a pillanat, amikor úgy érezte, meglehet a bajnokság?
– Amikor úgy éreztem, tényleg meg fogjuk nyerni, az a Paul Ricard-i verseny után volt, mert ekkor jócskán megnőtt az előnyöm. Mivel az autónk igazán versenyképes volt, úgy voltam vele, ezt a különbséget már nem herdálhatjuk el.

– A melbourne-i futam után még azt mondta, onnantól „46 versenyre” lenne szüksége, hogy megnyerje a bajnokságot. Meglepődött, mégis milyen hamar biztossá tette a diadalt?
– Akkor csupán nagyon csalódott voltam. De figyelembe véve a helyzet alakulását, igen, óriási meglepetés, hogy mekkora pontbeli fölényt tudtam kialakítani.

– Hogyan birkózott meg mentálisan azzal a helyzettel, amikor három verseny után negyvenhat pontos hátránnyal állt?
– Mint mondtam, nagyon bosszús voltam miatta. De azt is tudtam, hogy meg tudjuk oldani a problémáinkat, ezért jól éreztem magam. Szóval nem telepedett letargia a csapatra, mindenki úgy volt vele, hogy hosszú még az idény, bármi megtörténhet. És ez az egyik legjobb a Red Bullban: nem a csalódottság vezérli a reakcióinkat. Természetesen mindenki bosszús volt, de motiváltan csak arra koncentrált, hogy megoldjuk problémáinkat.

– Tavaly azt mondta, a vébécímmel elérte álmát, onnantól minden csak bónusz. Milyen céljai vannak még?
– Jó néhány F1-es idény van még bennem, szóval azt remélem, a következő években is versenyképes leszek. Még több versenyt és lehetőség szerint még több bajnokságot akarok nyerni. Ez persze nem változtatja meg, amit eddig elértem, és amire nagyon büszke vagyok. Ugyanakkor azt gondolom, a csapatunk ennél is többet érdemel, szóval újabb nagyszerű idényeket teljesíthetünk együtt. Fantasztikus emberek alkotják az istállót, így csak együtt kell tartani őket, és akkor a jövőben is sok mindent érhetünk el. Ha versenyképes lesz az autóm, magabiztos vagyok a tekintetben, hogy folytatódhatnak a sikerek.

HA MÁR ILYEN AUTÓJA VAN, TOVÁBB NYERNE VELE

– Vannak már tervei az ünneplésre?
– Eleve úgy érkeztem ide, hogy tudtam, rögtön repülök is haza. De van még négy versenyhétvégénk ünnepelni, igaz, még mindig arra koncentrálok, hogy jó eredményt érjek el ezeken. Mostantól nincs rajtunk teher, ettől függetlenül további versenyeket szeretnék nyerni, mert ha az embernek ilyen autója van, ki kell használnia az előnyeit. Sosem tudhatod, hogy valaha megadatik-e hasonló, szóval biztosan megpróbálok további futamokat nyerni.

– Talán korai erről beszélni, de nagyon intenzív, huszonnégy futamos bajnokságban kellene jövőre újra megvédenie a bajnoki címét. Hogy áll ehhez a kérdéshez?
– Az biztos, hogy hosszú idény lesz, valójában már az ideit is annak érzem. De csapatként jövőre is megpróbálunk a lehető legjobban felkészülni, és legalább megközelíteni az idei teljesítményszintünket. Biztos, hogy megismételni nagyon nehéz lesz, de hiszek benne, hogy a csapat újra nagyszerű autót alkot.