F1: ébredezik a legenda – a Ferrari hosszú idő után újra a legjobbak között van

Egyetlen másik Formula–1-es istállót sem övez akkora rajongás, tisztelet és érdeklődés, mint a Ferrarit, amely nélkül elképzelhetetlen lenne a sportág. Múltját, eredményeit, legendáit tekintve páratlan csapatról van szó, épp ezért is elképesztő belegondolni, hogy az egyéni vb-címet 14, a konstruktőrit pedig 13 éve nem sikerült elhódítania. Idei biztató évadkezdete fényében viszont újra él a remény, hogy a Scuderia visszatalál a nagy elődök által kitaposott ösvényre.

SCHUMACHER TÁVOZÁSÁVAL SZÉTESETT AZ ARANYCSAPAT

Amikor néhány perccel a 2006-os Olasz Nagydíjon aratott nagyszerű győzelme után Michael Schumacher bejelentette, hogy az idény végén visszavonul a Formula–1-től, az olyan volt, mintha tőrt döftek volna a Ferrari-rajongók szívébe. Noha ezután is kitartóan hittek imádott csapatukban, legbelül sejtették, a legenda távozásával véget érhet az aranykorszak, félelmeik nem sokkal később be is igazolódtak. Mert igaz ugyan, hogy az akkori technikai éra utolsó két évében a csapat még Kimi Räikkönennel „lendületből” nyert egy egyéni, illetve két konstruktőri vb-címet, ez idő alatt a többi kulcsfigura (Jean Todt csapatfőnök, Ross Brawn technikai igazgató, Rory Byrne főtervező) is elhagyta Maranellót, így Schumacher távozásával valóban nem maradt el a dominóhatás.

Olyan csapat hullott szét ekkor, amely az 1999 és 2008 közötti tízéves periódusban nyolc konstruktőri

és hat egyéni világbajnoki címet nyert, de ezzel együtt is elképzelhetetlennek tűnt egy huzamosabb ideig tartó ínséges időszak. A káprázatos dominancia azonban mintha kissé megrészegítette volna a Ferrari akkori elnökét, Luca di Mon­tezemolót, aki úgy gondolta, a sikergépezet a fő fogaskerekek cseréjével is ugyanúgy zakatol majd. Az olasz vezető alábecsülte a távozó kulcsfigurák által keltett űrt, ezért nagyon hamar stratégiai jelentőségű hibát követett el: alapos mérlegelés nélkül ígérte oda a megüresedő csapatfőnöki széket Stefano Domenicalinak.

A jelenleg az F1 elnök-vezérigazgatójaként dolgozó olasz szakember különböző pozíciókban 1995 óta szolgálta a Scuderiát, ezért Montezemolo nem hezitált sokat, rábízta a csapat irányítását az addigi sportigazgatóra. Egyéves szabadsága alatt ugyan Brawn is érdeklődött a pozíció iránt, ám a fajsúlyos döntés túl korán született meg, ezért már nem tudtak neki helyet szorítani. Utólag nézve ez óriási baklövésnek bizonyult, a brit technikai zseni ugyanis így a Hondát virágoztatta fel, és vezette aztán (saját nevén) világbajnoki címre 2009-ben, miközben a Ferrari elkezdett bukdácsolni.

Ebben az időszakban minden összejátszott a maranellóiak ellen, a 2008 végén begyűrűző gazdasági világválság hatására ugyanis a következő évtől betiltották az idényközi tesztelést, ami a csapat addigi sikerének egyik legfontosabb eleme volt. Saját tesztpályáján korábban azonnal kipróbálhatott minden új megoldást, ezért riválisaival ellentétben nem is volt rákényszerülve, hogy szélcsatornája és szimulátora a lehető leghatékonyabban működjön. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a Ferrari kilátástalanul visszacsúszott volna a középmezőnybe, de a Schumacher-éra rendíthetetlen szupercsapata helyett már egy sebezhető, ingatag és hullámzó teljesítményű gárda képviselte az ágaskodó lovacskát.

PECHES ÉVADZÁRÓK, ÜRES ÍGÉRETEK, BELSŐ FESZÜLTSÉGEK

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a 2010-es és a 2012-es egyéni vb-címet Fernando Alonso elképesztően szoros küzdelemben bukta csak el egyaránt az évad utolsó futamán, vagyis minimális szerencsével a Domenicali-korszak is sokkal szebben festene. Ami azonban a Ferrari-rajongók szemében megbocsáthatatlan bűn, hogy a csapat mindeközben az óriási lehetőségekkel kecsegtető 2014-es radikális technikai szabályváltozásokra nem készült fel tisztességesen. Az akkor már a Mercedest irányító Brawn elmondta, ők az istállón belül évekkel korábban elkülönítettek egy munkacsoportot, amely kizárólag a jövőbeni projekttel foglalkozott, és ennek a munkának a gyümölcsét aratták le az új érában.

A motorgyártás terén évtizedes hagyományokkal büszkélkedő Ferrari eközben gyakorlatilag magától értetődőnek vette, hogy V6-os turbóhibrid hajtóegysége rögtön a legjobbak közé tartozik majd, és nem is fektetett annyi energiát megtervezésébe, mint a Mercedes. Pedig Montezemolo ettől várta a nagy áttörést, és korábban gyakran nyilatkozta is, hogy az F1-ben túl nagy szerepe van az aerodinamikának, pedig ők autókat, nem repülőgépeket akarnak építeni. A háttérben zajló munka azonban csapnivalóan sikerült, mert a csapat még úgy is a vert mezőnybe került, hogy 2013 második felét már feláldozta az új éra oltárán.

A botrányos 2014-es évadkezdet láttán a Ferrari akkori vezérigazgatója, Sergio Marchionne tajtékzott dühében, és nem látott más megoldást, mint „kitakarítani” az istálló teljes vezetőségét az elnöktől kezdve a csapatfőnökön át a technikai igazgatóig. A teljes megújulás szép jövőképpel kecsegtetett, csakhogy mindenki tudja, az F1 élmezőnyében a sikeres építkezés legalább négy-öt éves folyamat, és a legutóbbi világbajnoki cím már így is csupán távoli emlék volt. A csapatfőnöknek kinevezett Maurizio Arrivabene irányításával aztán 2017-2018-ra formálódott egy olyan brigád, amelynek hosszú idő után végre ismét esélye nyílt elhódítani a vb-trófeát. Ebben az időszakban több nagydíjon is sikerült erőből megverni a Mercedest, csakhogy a végjátékban rendre homokszem került a gépezetbe, ami szép lassan belső feszültségekhez vezetett. Technikai, stratégiai és versenyzői hibák sora borzolta a kedélyeket, miközben a nagy ellenfél legyőzéséhez tökéleteshez közeli teljesítményre lett volna szükség.

Az akkori technikai igazgató, Mattia Binotto meg volt róla győződve, hogy kompetens csapatvezetéssel autóik képesek lettek volna megnyerni a világbajnokságot, ezért válaszút elé állította Marchionnét: vagy Arrivabene megy, vagy ő. Mivel a reménykeltő konstrukciók Binotto technikai iránymutatásával készültek, 2019-re megkapta az istálló teljes irányítását, csakhogy a belső csatározások mintha felőrölték volna a gárda erejét, így az idénykezdet maga volt a katasztrófa. A kilátásokat tovább rontotta, hogy az új csapatfőnök is a nulláról akarta kezdeni az építkezést, vagyis borítékolható volt, hogy újabb évek mennek pocsékba, miközben a Ferrari drukkerei több mint egy évtizede nem örülhettek világbajnoki címnek.

NEGYVENÉVES MÉLYPONTUTÁN JÖHET EL AZ ÁTTÖRÉS

Eleinte úgy tűnt, Binotto túl nagy fába vágta a fejszéjét, mert az évad második felében hiába született

néhány szép győzelem, azokról később kiderült, olyan erőforrással érték el, amelynek legalitása finoman szólva is megkérdőjelezhető. Ráadásul e köré építették a 2020-as autót is, így amikor az új idényre betiltották a trükkös motormegoldást, a csapat negyvenéves mélypontra süllyedve még a konstruktőri tabella első öt helyéről is kiszorult. Sötét fellegek gyülekeztek tehát Maranello fölött, de a Ferrari topvezetősége úgy volt vele, ha már Binotto mellett tette le a garast a 2022-ben kezdődő új technikai érára készülve, legalább addig bizalmat szavaz neki.

És végül ez a bizalom alapozta meg azt a kiváló idénykezdetet, amelyet a Scuderiától láthattunk az első két versenyen. A csapatfőnök ugyanis a tavalyi idényt feláldozva kénye-kedve szerint alakíthatta istállója szerkezetét, kiválasztva a megfelelőnek ítélt munkatársait, akik több mint egy éve gőzerővel dolgoznak a 2022-es autón. Megkönnyítette a folyamatok összehangolását, hogy Binotto maga is kiváló technikai szakember, így nem csupán a szervezet felépítésében volt szerepe, hanem megszabhatta a tervezési és fejlesztési irányvonalat is. Motormérnökként még ő is részese volt a Schumacher által fémjelzett aranykorszaknak, és az elmúlt években gyakran hangoztatta, hasonló „győztes ciklust” akar elkezdeni az idén.

Bár két futam után elhamarkodott lenne favoritnak kikiáltani a Ferrarit, az elmúlt időszak fényében már

az is óriási előrelépésnek számít, hogy ütőképes autóval és győzelemmel kezdte az idényt. Legutóbb erre 2018-ban volt példa, de akkor a csapat végül alulmaradt a fejlesztési versenyben a Mercedesszel szemben, miközben a vezérpilóta Sebastian Vettel is fájdalmas hibákat követett el. Binotto leszögezte, istállója sokkal egységesebb és felkészültebb, mint négy évvel ezelőtt, vagyis azt a rubrikát, amelyet technikai igazgatóként nem tudott kipipálni, csapatfőnökként teheti meg.

A Ferrari rajongói most mindkét vb-tabellát párás tekintettel nézegethetik, de ők is jól tudják, csak az számít, november 20-án este kinek a neve áll majd az egyes szám mellett.