Sainz váltja Vettelt a GPDA igazgatói posztján
A versenyzők érdekvédelmi szervezetét (GPDA) eredetileg 1961-ben alapították, majd 1994-ben élesztették újra Roland Ratzenberger és Ayrton Senna tragikus imolai halálát követően. A GPDA eleinte főként biztonsági kérdésekre helyezte a fő hangsúlyt, azonban amióta a korábbi Formula–1-es versenyző, Alexander Wurz 2014-ben elfoglalta az elnöki széket, több ügyben is hallatta a hangját.
Wurz munkáját három igazgató segíti: Anastasia Fowle (nem versenyző, ügyvédként a szervezet jogi hátterét biztosítja) és George Russell egyaránt 2021-ben csatlakozott, míg Carlos Sainz Jr. most a visszavonult, de a feladatait eddig ellátó Sebastian Vettel helyét vette át.
A Williamsszel az első közös évére készülő spanyol pilóta a következőképpen reagált a kinevezését követően. „Szenvedélyesen szeretem a sportágat, és úgy gondolom, versenyzőként felelősségünk, hogy a részvényesekkel együtt dolgozva minden tőlünk telhetőt megtegyünk a sportág előremozdítása érdekében számos területen. Ezért nagyon örülök, és büszkeséggel tölt el, hogy mindebből kivehetem a részemet a GPDA igazgatói pozíciójának betöltésével.”
Sainz nehéz időszakban foglalja el az új posztját, mivel a szervezetnek a közelmúltban több nézeteltérése is volt a Nemzetközi Automobil-szövetséggel (FIA), és várhatóan a helyzet nem is fog javulni mostanság. A szövetség újabb szabálya, mely minden eddiginél szigorúbban kontrollálja, illetve szankcionálja a versenyzők viselkedését (beleértve a káromkodást, ami adott esetben pontlevonást és eltiltást is vonhat maga után) ugyanis óriási port kavart nem csak a pilóták körében.
Az üggyel kapcsolatban a négyszeres futamgyőztes a keddi, Formula–1-es évindító gálán osztotta meg a véleményét, és jelezte, nem teljesen ért egyet az FIA-elnök, Mohammed ben Szulajem törekvéseivel. „Ellenőrzött környezetben, mint amilyen egy sajtótájékoztató, versenyzőként elég érettnek kell lennünk ahhoz, hogy tudjuk, mikor kell kontrollálnunk a káromkodást. Nem hiszem, hogy ilyen helyzetekben káromkodnunk kellene, és úgy vélem, elég idősek és épelméjűek vagyunk ahhoz, hogy tudjuk, mit mondhatunk, és mit nem. Számomra ez csak műveltség és illem kérdése.”
„Azzal kapcsolatban, amit a rádióban mondunk, ugyanakkor nem értek egyet. Meglátásom szerint nem lehet túl keményen kezelni az ilyesmit, mert nem lehet megérteni a nyomást, az adrenalint, valamint azt, ahogyan érezzük magunkat az autóban, amikor beleszólunk a rádióba. Őszintén úgy gondolom, hogy a Formula–1 számára jó, ha vannak ilyen pillanatok.”
