Rubens Barrichello eddig valamennyi Török Nagydíjon részt vett, igaz pontot csak 2006-ban szerzett nyolcadik helyével. Saját bevallása szerint az eddigi eredménytelenség dacára is az isztambuli pályát tartja az egyik kedvencének, és bízik abban, hogy sikerül a legjobb tíz között végeznie. Most a brazil versenyző bejárja velünk a pályát, amit a pilóta szemével is megismerhetünk.

„Kezdjük talán a legfontosabbal: itt a szokásostól eltérően az óra járásával ellentétes irányban száguldunk, ami igencsak igénybe veszi a nyakizmainkat, valamint az autók jobb első abroncsait. Talán azért is az egyik kedvenc pályám, mert a hazai versenyemen, Brazíliában is hasonló a helyzet" – mondta Barrichello.

„A pálya hossza majdnem öt és fél kilométer, melyen nyolc balos és hat jobbos kanyar található. Ami miatt látványos előzéseket is végre lehet hajtani, az a szélessége, és a gyors, valamint a technikás szakaszoknak köszönhető. Képzeljék el, amint olyan helyen csatázunk, ahol több mint húsz méter széles az aszfalt. Négy nagy egyenes van Isztambulban, amelyek közül az egyik 720 méter hosszú, így nem csodálkozhat senki, hogy a pálya bizonyos szakaszain akár 310 km/órás sebességet is elérjük."

„Mivel a boxutca 380 méter hosszú, így a kerékcseréknél bizony hibátlan munkát kell a szerelőknek végezni, ha nem akarunk a pályára visszatérve pozíciókat veszíteni. Személy szerint a nyolcas kanyar a kedvencem, a három ívével a legizgalmasabb szakasza a pályának."

„És akkor induljunk el a gyors körünkre. A célegyenes végén már majd 290-nel hajtunk, ám az első kanyarnál visszakapcsolunk hármasba, és kijőve folyamatosan gyorsulva közelítjük meg a kettes kanyar szinte padlógázzal teljesítve a hármasnál jön a kemény lassítás, majd a kör egyik leglassabb kanyarja, a kettesben száz alatt bevehető négyes, majd a kicsit kellemesebb ívű ötös. „

„Innen megint jön a gázadás, és mire elérjük a hetes kanyart, már megint 280-as tempóval haladunk. Itt jön egy hármasban simán teljesíthető szakasz, és máris ott vagyunk a nyolcasnál, ami szinte valamennyi versenyző nagy kedvence. Itt hat ránk a legnagyobb erő, amíg átszáguldunk hatos fokozatban a három ívén – 4,3 és 4,5 G –, majd jön egy egyenes, ahol az sem ritka, hogy a vége előtt 310-t mutat a sebességmérőnk. Na, itt aztán jöhet a nagy fékezés, hogy 130-ra visszaállva teljesítsük a kilences és tízes kanyart, majd ismét jöhet a gyorsulás, egészen – egy kis ívtől eltekintve – a hetes fokozatig és megint 310 körüli sebességig, ugyanis ez a pálya leghosszabb egyenese, melyet szinte a fékre állva fejezünk be, hisz a 12-est kettesben, száz alatt lehet hiba nélkül bevenni. Itt jön a kör leglassabb része, ám amikor kijövünk a 14-es kanyarból, ismét jöhet a padlógáz, és a következő kör kezdete."