Öttusa: Remek érzés megélni a fejlődést – Guzi Blanka

– A világkupadöntő előtt klubja, a DVTK honlapjának úgy fogalmazott az idei vk-eredményeiről, hogy lehetne jobb is, de sok tapasztalatot szerzett. Ám tanulóév ide vagy oda, úgy láttam, felemelő érzésként élte meg, hogy nagy nemzetközi versenyen is visszatért a dobogóra.
– Nagyon jól látta! Különösen örömteli, ha hozzáveszem, eddig nem álltam sem fedett pályás versenyen, sem világkupadöntőn, sem váltóvébén dobogón, ahogy országos bajnok sem voltam még, idén aztán mind sikerült, úgyhogy kipipálhatom ezeket. De kitartok amellett, hogy ez elsősorban tanulóév, meg kell erősíteni az alapokat, hogy arra építve minél több rutint gyűjtsek az akadálypályán. Persze a részsikerek feldobnak, a motivációmat is növelik – ez már a május végi országos bajnoki címnél is így volt.
 

– Milyen volt a különleges lebonyolítású világkupadöntő? Hiszen két nap alatt, selejtező és körvívás nélkül kellett versenyezni.
– Ha valaki ismer, tudja, nem voltam szomorú, hogy elmaradt a körvívás, de összességében fura volt. Rögtön az elejétől észnél kellett lenni, hiszen nem volt selejtező, amely során még lehet kicsit „szöszölni”, belejönni a versenyzésbe. A klíma is fejbe vágott kissé, nem is a magas hőmérséklet, mert itthon is az volt, a páratartalom viszont jóval magasabb volt Alexandriában. Örültem, hogy így is túljutottam az elődöntőn, az időjárás küzdelmessé tette, a lövészeten kívül az összes számban szenvedtem.

– Mennyi tartalékot érzett magában, amikor a kombinált számban nagyjából kétszáz méterrel a vége előtt elsprintelt lengyel versenytársa, Malgorzata Karbownik mellett?
– Kifejezetten tartalékolni nem szoktam sem úszásban, sem futásban, de azt már kitapasztaltam, mi az az egészséges határ, amit nem szabad átlépnem a futás első két körében, vagy az első két hosszon úszásban. Többször említettem már, mennyire tanulságos volt nekem a budapesti világkupa, ahol kicsit nagyobb iramot diktáltam a futás elején, mint kellett volna. A koncepció ezúttal az volt, hogy visszaveszek az első két körön – ugyan délelőtt volt, kellemesebb volt a levegő, mint az elődöntő során, de nem tudhattuk, hogy reagál a szervezetem a terhelésre. De szerencsére, bár az utolsó lövészet után még előrébb volt a lengyel lány, éreztem, megvan bennem az erő ahhoz, hogy megfogjam. Megvolt tehát a stratégiám.

– Az egyiptomi tapasztalat azért is lehet hasznos, mert a madridi Európa-bajnokságon aligha lesz hűvösebb másfél hét múlva.
– Sőt, talán még melegebb is lesz, legfeljebb szárazabb. Az eddigi legdurvább versenyem hőség szempontjából még mindig a tavalyi csengcsoui világbajnokság volt, nem tudom, azt lehet-e überelni. De megvannak a praktikáim a helyzet kezelésére. A világkupadöntő előtt háromhetes magaslati edzőtáborban voltam Bulgáriában, szándékosan úgy időzítve, hogy utána, még a vk-finálé előtt itthon is tölthessek két hetet, hogy megszokjam a meleget is. Egyiptomban az elődöntő és a döntő közötti szünnapon sem pihentem, kimentem futni a legnagyobb déli hőségben, hogy megszokjam a forróságot. Kellett, mert már a legelső nap is azt éreztem, még a kisebb átmozgató edzés is sok energiát vett igénybe.

– Milyen volt a váltóverseny Dulai Kingával?
– Nagyon szerettem volna elindulni váltóban, hónapokkal korábban megbeszéltem ezt az edzőimmel. Sokáig nem körvonalazódott, kivel indulhatnék, sérülés, betegség, egyéb okok közbeszóltak, így nagyon örülök, hogy Kinga elvállalta, és nem kellett lemondanom a váltóról. Abszolút beleillett a felkészülésembe, függetlenül attól, hogy közel van a madridi kontinensviadal, a világkupadöntő és a váltó-világbajnokság remekül kiegészítette egymást, főleg, hogy a kettő között volt egy pihenőnap is. Tökéletesen kijött, ám a váltó sem volt egy laza menet, nem adták ingyen az ezüstérmet. A futásnál ezúttal is szenvedtem, de az akadálypályán életem legjobb idejét teljesítettem, és az úszás is biztató volt. Jó érzés volt ilyen szép eredménnyel zárni.

– Nincs egy éve, hogy tavaly ősszel elkezdte gyakorolni az új sportágat. Az új szám beépítésével, az eltérő erőnléti felkészüléssel vagy éppen önbizalom terén ott tart, ahol szeretne?
– Nagyon érdekesen alakult az átállás az OCR-re, először azt gondoltam, nem lesz olyan nehéz, hiszen gyermekkoromban imádtam fára mászni. Aztán ahogy elkezdtem, hamar rájöttem, hogy nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnt. Emlékszem, az első versenyemen Lengyelországban sokkal jobban izgultam, mint az olimpián bármelyik szám előtt. Régen többet izgultam, manapság kevesebbet, már képes vagyok javulni a selejtezőtől a döntőig, precízebben kivitelezni egy-egy technikát. Remek megélni a fejlődést versenyről versenyre, élvezem a folyamatot. Bár még gyakran türelmetlen vagyok magammal szemben, elvárom, hogy pikk-pakk menjenek a dolgok. Olykor nehézséget okoz, hogy józan elvárásokat fogalmazzak meg, amelyekkel nem helyezek túl nagy nyomást magamra, de izgalmas ez az utazás. Az Európa-bajnokságig már nincs sok idő, nagy csodát már nem lehet tenni, szeretném megőrizni a formámat.