„Megkönnyebültem” – Özbas Szofi a kiesése után

Próbáljuk meg elképzelni, milyen lehet veretlenül készülni egy hazai rendezésű világbajnokságra. Egy küzdősportban, amelyben ember embernek feszül, technika, erő, sebesség és ész küzd folyamatosan, és a pillanat töredéke elég lehet ahhoz, hogy véget érjen a meccs, a verseny, és minden addigi erőfeszítés hiábavalónak tűnjön. Nekünk, átlagembereknek egy-egy iskolai vizsga, felvételi, talán néhány előadás az, amikor meg kell mutatnunk magunkat, számot adni a tudásunkról és rátermettségünkről, egy élsportolónak viszont ezrek előtt kell megtennie ezt. Ahogy egyre közeledik a verseny ideje, nő a nyomás, a múlt eredményei alapján nem alaptalan várakozás terhe kézzelfogható, ráadásul a hazai pálya hangzavarában kell koncentráltnak maradni és jól teljesíteni, ideális esetben erőt meríteni belőle.

Özbas Szofi súlycsoportváltása óta nem kapott ki versenyen a 70 kilo­grammosok között, kétszeres Grand Slam-győztesként és regnáló Európa-bajnokként készült a budapesti világbajnokságra, és igyekezett a leginkább készen állni a rá váró kihívásokra.

„Bevallom, nagyon-nagyon nehezen viseltem a legutóbbi néhány napot, ahogy közeledett a világbajnokság. Minden pillanatban próbáltam tehermentesíteni magamat, és a környezetemben lévők rengeteget segítettek ebben. Ahogy érezték, hogy súlyokat pakolok magamra, fogták és lekapták rólam. Nagyon hálás vagyok nekik ezért. A legutóbbi egy hétben nagyon hullámzóak voltak a világbajnoksággal kapcsolatos érzéseim, egyik nap könnyű, másik nap nehéz volt. Nem bánom egy pillanatát sem, mert új tapasztalat volt három nemzetközi verseny megnyerése után idejönni a vébére, nem éreztem azt, hogy valamit rosszul csinálnék, de kemény volt” – mondta Özbas Szofi a Nemzeti Sportnak.

Valamennyire biztosan segít a rutin az ilyen helyzetek kezelésében, de Özbas még mindig csak 23 éves, és hiába versenyzett fiatal kora ellenére már számtalanszor kiélezett helyzetben, a mostani neki is új szituáció volt. Legtöbbször amikor az ember már a jelenben éli meg azt, amit korábban csak elképzelt, amitől tartott, és számtalan lehetséges kimenetelt lejátszott, amikor már csinálhatja, akkor megszűnik a nyomás, és helyét a koncentráció és a begyakorolt automatizmusok veszik át – de persze ez sem törvényszerű.

„Az volt a szerencsém, hogy keddre jó nap jutott a sormintában, reggel beszélgettünk az edzőmmel, Toncs Péterrel, ami megkönnyebbülést jelentett, és amikor bejöttem a csarnokba, már jó érzések voltak bennem. Igazán viszont csak akkor könnyebbültem meg, amikor túljutottam az első összecsapásomon, ekkor tudtam átadni magam a jelennek” – avatott be minket a háttérbe Özbas Szofi.

A Honvéd dzsudokáját edzője legtöbbször nem kíséri el külföldi versenyeire, és a hazaiakon is megvan már a kettejük között kialakult rendszer, az sem véletlen, hogy az edzői „kalitkában” nem ő, hanem a szövetségi kapitány ült Szofi mérkőzései alatt.

 „Nem amiatt alakult ez így, mert nem kedveljük egymást, hanem mert túlságosan hasonlóak vagyunk stresszhelyzetben. Ő az utóbbi időben már elég jól kezeli ezeket a nehéz szituációkat, de mivel annyira ismerjük, érezzük egymást, hogy elég egy rossz pillanat, és már megbomlik az egyensúly. Azért ő ilyenkor is figyel rám két lépés távolságból, és a taktikai megbeszéléseket is együtt csináljuk a bemelegítőteremben, de a meccsekre a szövetségi kapitány, Bor Barna szokott bekísérni” – magyarázta Özbas Szofi.

Ezen a világbajnokságon három mérkőzés jutott a magyar lánynak, az első küzdelmét impozáns könnyedséggel nyerte meg, mongol ellenfele alig egy percig bírta, mielőtt ipponnal kikapott. A legjobb 32 között már papíron és tatamin is nehezebb rivális várt Európa-bajnokunkra a lengyel Katarzyna Sobierajska személyében. A kettejük küzdelme előtti párharc elhúzódott, így a vártnál jóval többet kellett a szőnyeg mellett állniuk, majd mikor végre tatamira léptek, akkor is visszatartották őket, mert takarítani kellett a küzdőteret. A sok várakozástól felfokozott állapotban ugrottak egymásnak, Özbason mégis tökéletes összpontosítás látszott a nála jóval magasabb riválisa ellen. Hamar vazaarielőnybe is került, de rengeteg volt még hátra a meccsből, így nem hagyhatott alább a figyelem. Nem is hagyott, ismét idő előtt lezárta a meccset, megint ipponnal nyert. Ezután viszont igazi nagyágyú következett, a világranglistán top 5-ös japán-spanyol Ai Tsunoda Roustant. Őt az Európa-bajnokság negyeddöntőjében legyőzte Szofi, ezúttal viszont kettejük maratoni, hihetetlen erőt felemésztő csatájából (több mint tíz percig tartott) a spanyol színekben versenyző dzsudoka került ki győztesen intésekkel.

 „Öt perccel a meccs előtt tudtam meg, hogy a spanyol lánnyal küzdök, ezt mindig így szoktuk csinálni. Sokszor vannak megérzéseim, és ezek az intuíciók legtöbbször beigazolódnak, de természetesen előfordul, hogy nem. Most – jelentsen ez bármit is – úgy éreztem, hogy csak küzdeni kell, mást nem, mert van olyan nagyobb erő, amihez képest már kevés az ember teste és szelleme, átadtam magam ennek az erőnek. Persze nem kötöttem meg a saját kezem ezzel, csak arra figyeltem, hogy ha felmegyek a szőnyegre, küzdjek, ahogy csak tudok” – mondta Özbas.

A veretlenségi sorozat tehát véget ért sorozatban 17 megnyert mérkőzést követően a 70 kg-os súlycsoportban, mégis, az interjút megelőző „Hogy van?” kérdésre egyetlen szóval válaszolt: „Megkönnyebbültem”.  

„Furcsa paradoxon ez, mert nyilván annak örülne az ember, ha folyamatosan a csúcson lenne és nyerne, de azt érzem, hogy ez mégis egyfajta furcsa boldogság, mert emberivé és őszintévé teszi az utamat, ami nekem fontos. Ebben a folyamatosan épülő győzelmi sorozatban néha úgy éreztem, hogy csak egy szerepben vagyok, és nem tudtam, ezt a szerepet hogy kell eljátszani, és nem is akartam. Nem tudtam, hogyan tudnék ebből kiszállni. Egy vereség sosem jön jókor, most mégis úgy éreztem, hogy így volt rendjén. Küzdöttem, ameddig csak tudtam, de elfogadtam, hogy bár sok minden rajtam múlik, nem minden, és ezért mondtam azt, hogy megkönnyebbültem” – magyarázta Özbas. 

Hiába az idény legnagyobb versenye a világbajnokság, a kiesést követően sem pihenhet azonnal a Honvéd dzsúdósa, hiszen júniusban még további kötelezettségek várnak rá.

„Jövő héten lesz a katonai világbajnokság, júniusban még a munka, a dzsúdó lesz a középpontban, utána viszont kaptam egy hónap pihenőt, júliusban feltöltődhetek” – mondta Özbas Szofi.