Mark Webber: A McLaren-pilóták jobban kezelik a bajnoki belharcot

– Megtisztelő, hogy a 40. Magyar Nagydíjon a verseny korábbi győztesével beszélgethetünk. Hogy emlékszik vissza 2010-es diadalára?
– Valóban nyertem itt 2010-ben, de már 1998-ban is első lettem a Hungaroringen, amikor még sportautókkal versenyeztem. Természetesen az F1-es győzelem nagyon szép emlék. Egy kicsit szerencsém is volt a biztonsági autóval, ugyanakkor mindent megtettem annak érdekében, hogy erős köröket fussak, amikor igazán kellett. A Fernando Alonso elleni csatában arra volt szükségem, hogy kiautózzak egy teljes boxkiállásnyi időt, hogy aztán az utolsó kerékcserémnél a szerelőkre ne nehezedjen nagy nyomás. Nagyszerű győzelem volt, nagyon élveztem, de egyébként is jó kapcsolatot alakítottam ki a magyar emberekkel – örülök, hogy sokszor láthattak itt versenyezni. A Hungaroring nagyon technikás, kemény kis pálya, fizikailag csúcsformában kell lenned rajta, ami nekem mindig is feküdt.

– Bántja még manapság, hogy abban az évben nagyon közel került a világbajnoki címhez, csak az évadzárón maradt le róla?
– Hát, nézze… Nagyon kemény versenyzők ellen szálltam csatába, ezt ön is tudja, és nem rémültem meg tőlük. Fernando Alonso, Lewis Hamilton és Sebastian Vettel volt a három vb-ellenfelem – jó néhány világbajnoki cím oszlik meg közöttük. Szóval büszke lehetek rá, hogy három ilyen versenyző ellen az utolsó versenyig harcban álltam – tizenegy hónapnyi munka múlt az utolsó kilencven percen, és végül sajnos nem lett elegendő pontom. Ugyanakkor mindnyájunknak megvoltak a magunk kis problémái az év során. Én ütköztem Koreában és Valenciában, Fernando Monacóban, Seb Spában, Lewis talán Barcelonában. Hasonló incidenseink és baleseteink voltak ebben a hosszú és kemény idényben. Szerettem-e volna megnyerni a világbajnoki címet? Természetesen igen, nyilvánvalóan imádtam volna, de nem úgy alakult, és végül kiderült, ez volt az egyetlen lehetőségem. De összességében így is olyan kaliberű pilóták ellen szálltam harcba, akik új szintre emeltek. Olyan szintre, amelyről sosem gondoltam, hogy képes vagyok elérni. Ebben a harcban nagyon mélyre kellett ásnom, új sebességi fokozatot kellett találnom, más megvilágításba kellett helyeznem a professzionális és a magánéletem, pontosan ezt tettem 2010-ben. Arra lett volna szükségem, hogy a bajnokság két-három versennyel rövidebb legyen…

– Igaz, hogy már a világbajnoki címét hirdető pólókat is legyártották?
– Igen, a csapatnál ott voltak, hiszen hittünk benne, hogy bármelyikünknek kijöhet a lépés, de hát ez volt akkor a legkisebb problémám.

Amióta Mark Webber menedzserként segíti Oscar Piastri karrierjét, csak televíziós szakértőként szerepel a médiában, az írott sajtónak nem ad interjút. Aktív F1-es karrierje során viszont a Nemzeti Sportnak számos alkalommal nyílt lehetősége megszólaltatni, így a régi ismeretségre való tekintettel némi győzködés után lapunkkal kivételt tett, mert megígértük, nem Piastri lesz a fő téma. Az óvatosság egyébként teljesen érthető, hiszen jó néhány félresikerült édesapai vagy menedzseri nyilatkozat miatt kellett már magyarázkodniuk a pilótáknak a múltban, így Webber minden bizonnyal nem akar kockáztatni. Az interjúnkban szereplő múltidézésen kívül viszont szívesen beszélt a Hungaroring megújulásáról is: „A negyvenedik nagydíj fantasztikus mérföldkő. Az új főlelátóval fantasztikus munkát végeztek, és amikor jöttem autóval a pálya felé, láttam, hogy a fű mindenhol szépen le van nyírva és a bokrok is rendezettek. Nagy erőfeszítést tettek az illetékesek – nagyszerű, hogy úgy sikerült megvalósítani a felújítást, hogy nem kellett versenyt kihagyni. Nem könnyű egy ekkora infrastrukturális munkát tíz hónap alatt elvégezni, joggal lehetnek büszkék rá.”

– Az idei McLaren-belharc fényében igazán aktuális kérdés: hogyan lehet kezelni egy annyira intenzív csatát csapaton belül, mint amit ön vívott Vettel ellen 2010-ben?
– A Red Bullnak az volt az első alkalom, hogy ilyen helyzetet kellett kezelnie, még sosem tapasztalt hasonlót. Új csapat volt, új emberekkel, és bár Adrian Newey előtte sok ilyet átélt, Christian Horner és az istállóvezetés többi része nem. Ráadásul ellenfeleink közül a Ferrarinak és a McLarennek is csak egy versenyzője maradt esélyes a bajnokságra a végén, tehát a miénk kifejezetten ritka szituáció volt, harminc-negyven évente adódik hasonló. A csapat tudta, hogy két versenyzőre van szüksége a bajnoki harcban, és hát az idény előrehaladtával természetes módon tanult bele a helyzetbe mindenki. Egyszerűen csak tették, amit tettek. De lehetetlen volt ezt tökéletesen kezelni. Egyéni viselkedések, ösztönök, érdekek játszanak ilyenkor szerepet. A Red Bull rengeteget tanult abból az évből, tehát, ha megint hasonló adódna, jól tudná kezelni. Most nyilvánvalóan Oscarral és Landóval is ez a helyzet, szóval időről időre előfordul az ilyesmi – a lényeg, hogy nagyon finom sörtéjű kefével kell elsimítani az esetleges súrlódásokat.

– Talán még a 2010-es feszültséget is felülmúlta a 2013-as „Multi 21-es” botrányuk, amikor Vettel az egyértelmű csapatutasítást megtagadva megelőzte önt Malajziában. Több, mint tíz év távlatából hogy emlékszik vissza erre?
– Újabb állomása volt annak a hullámvasutazásnak, amit egy elitkategóriás sportágban való részvétel jelent – vannak keményebb és simább időszakaszok. Olyan ez, mint a szorítóban a fantasztikusan kemény csatákat megvívni, ez is gyönyörű aspektusa az egésznek, mert, ha ezekben nem veszel részt, akkor nem érezteted megfelelően a jelenléted. Ott kell lenni, mindenbe beleállni, szóval erre is fantasztikus tapasztalatszerzésként tekintek vissza, mert az életben nemcsak sima és egyenes úton kell haladni. Illúziókba ringatod magad, ha azt hiszed, hogy a globális elitsport ilyen magas szintjén végig egyenesen vezet az út.

– Megbeszéltük, nem kérdezem Piastriról, vagyis ha gondolja, ne válaszoljon. De mégis: át tud adni neki valamit ezekből a tapasztalatokból?
– Nem, nem.

– Pedig nagyon hasonló most a helyzete, hiszen a csapattársával vív bajnoki harcot.
– Igen, viszont ők teljesen rendben vannak e téren. Nagyon jó munkát végeznek.