– Indítsunk kicsit távolabbról, hiszen hosszú kihagyás után tért vissza a pódiumra: az októberi műtéte után hogyan állt a lipcsei Európa-bajnoksághoz?
– Úgy, hogy eredetileg nem is terveztünk az Eb-vel – válaszolta Czifra Bettina Lili, a lipcsei kontinensviadalon felemás korláton ezüstérmes dunaújvárosi tornász. – Már régóta éreztem fájdalmat a jobb bokámban, októberben megműtöttek, s csak március végén, április elején kezdtem el a lábammal is dolgozni, de még ekkor is jöttek nehézségek, mert előfordult, hogy fájt a bokám, olyankor leálltunk. Már csak emiatt sem volt tervben az Európa-bajnokság, arról beszélgettünk az edzőmmel, Trenka Jánossal, ha minden jól alakul, talán mégis ott tudok lenni Lipcsében – felemás korláton. Aztán ahogy haladtunk előre az időben, egyre több szer „csatlakozott” ehhez, végül a korlát mellett gerendán és talajon is indultam.
– A műtétről mit lehet tudni?
– Krónikus gyulladás volt a bokámban, kitisztították, de szükség is volt rá, mert tényleg elég régóta tornázom nagy fájdalommal.
– Milyen az a Czifra Lili, akinek a műtét miatt megálljt „parancsolnak” az orvosok?
– Ahogy kiengedtek a kórházból, már másnap ott voltam a tornateremben. Persze semmit sem tudtam csinálni, de ott akartam lenni – ami a türelmet illeti, nem mondanám, hogy ezen a téren jó vagyok…
– Ilyen előzmények után szerzett ezüstérmet Lipcsében.
– Nehezen hiszem el, hogy tényleg így történt.
– Gondolkozott már azon, miért sikerülhetett ez a nagyszerű eredmény? Netán éppen azért, mert nem volt akkora nagy teher a vállán?
– Azért én a saját vállamra tettem terhet, mert mindig sokat várok el magamtól. A verseny előtt azt mondtam, jó lenne, ha felemás korláton meglenne a döntő, amikor meg bejutottam, azt, hogy nem lenne baj, ha jó helyen végeznék. A döntő előtt mindenféle érzések voltak bennem: egyfelől nagyon izgultam, másfelől viszont tudtam, meg tudom jól csinálni a gyakorlatomat.
– A leugrás utáni mosoly az arcán azt jelentette, elégedett?
– Igen, ráadásul gyakorlat közben az egyik elemnél hallottam, hogy az edzőm tapsol egyet, ebből tudtam, hogy egész jól megy ez, aztán a leugrásnál kiszakadt belőlem minden, éreztem, hogy jól sikerült. Az edzőm hosszan megölelt, de akkor még nem mondott sokat, mindketten valamiféle sokkban voltunk.
– „Liliben minden megvan ahhoz, hogy nagy bajnok legyen.” Tudja, ki mondta?
– Berki Krisztiánra tippelnék.
– Valóban. Mit szól a korábbi klasszis véleményéhez?
– Nagyon örülök, ha mások úgy látják, képes vagyok nagy eredményekre, én ezt úgy fogom fel, hogy van miért harcolnom ezután is.
– Az ezüst segíti ezt a harcot?
– Mindenképpen, de a folytatás előtt muszáj visszamennem az orvosokhoz, vár rám egy MR-vizsgálat, hogy meglássuk, mit „tett” az Európa-bajnokság a bokámmal. Verseny közben éreztem fájdalmat néha, de remélem, csak azért, mert az agyam még nem felejtette el ezt az érzést.
– Ősszel Jakarta rendezi a világbajnokságot, ezek szerint kérdés az is, hogy képes lesz-e felkészülni a vébére?
– A bokámtól függetlenül készülünk a világbajnokságra. Ha netán azt mondják, pihentetnem kell valamennyit a lábamat, a vébére akkor is felkészülök – felemás korláton biztosan.
Valamit nagyon tudnak Dunaújvárosban: a Trenka János irányította edzői csapat kezei között dolgozott és dolgozik Kovács Zsófia, Mayer Gréta, Makai Lilla és persze Czifra Bettina Lili is.
Trenka mestert arra kértük, árulja el, mit várt a lipcsei ezüstérmestől – az Eb előtt.
„Lilivel három szeren dolgoztunk az elmúlt hónapokban, de az egyértelmű volt, hogy felemás korláton lehet a legjobb – mondta Trenka János. – Amikor megláttam a selejtezőben ezen a szeren kapott pontszámot, tudtam, ebben a gyakorlatban sokkal több van, legalább öt tizeddel, úgyhogy oda is mentem Lilihez, és mondtam neki, hogy a döntőben meglehet a bronzérem. Kiutazáskor fináléról beszéltem, a selejtező után viszont már éremről. Boldog vagyok, hogy meg is szerezte Lili, a német lány sérülését őszintén sajnáljuk, ő jutott be a szerfináléba az első helyen, de az összetett döntőben megsérült.”