Sándorházi Vivien alig hiszi el, hogy érmes a tollas Eb-n

„A szövetségtől úgy értesültem már a csütörtöki győzelmem után, hogy már azzal is történelmet írtam, hogy a nyolc közé jutottam, így aztán még jobban örülök az újabb sikernek, hiszen mégis csak egy éremről beszélünk, úgyhogy nagyon boldog vagyok – kezdte Sándorházi Vivien az élménybeszámolót az Eb-ről. – Az első meccsemet a második kiemelt ellen játszottam volna, de ő sérülés miatt nincs itt a tornán, így játék nélkül kerültem a legjobb tizenhat közé. Ha szerencséje van az embernek, az nem feltétlenül elég a sikerhez, azzal még élni is kell tudni, úgyhogy éppen ezért a következő nap igyekeztem kizárni, hogy ez egy Eb, csak arra koncentráltam, hogy a legjobb játékommal tudjak előrukkolni. Ez aztán sikerült is, de ma még nehezebb volt, mert ma már az érem forgott kockán, ezért próbáltam még inkább kizárni, hogy milyen versenyen is vagyok. Sikerült, de még most sem igazán hiszem el, hogy érmes vagyok.”

Sándorházi kitért a negyeddöntőjére is, amelyet döntő játszmában nyert meg a spanyol Clara Azurmendi ellen.

„Az első szettben jobban elkaptam a fonalat, olyan taktikával játszottam, ami az ellenfelemnek annyira nem feküdt, így azt magabiztosan nyertem. A másodikban viszont ő váltott és én erre nem tudtam időben reagálni, ezért végül, ha szorosan is, de 21–19-re ezt elvesztettem. A harmadikban igyekeztem mindent elfelejteni és csak arra koncentráltam, hogy ez egy új játszma, amiben a végsőkig küzdeni kell és végül fizikailag sikerült bedarálni az ellenfelemet, mert az volt a taktikám, hogy mindent befutok, és minden labdát bent tartok, aztán meglátjuk, mire lesz ez elég. Egy idő után éreztem, hogy mentálisan is egyre nagyobb fölényben vagyok, így végül összejött a győzelem” – avatott be a részletekbe a 24 éves tollasozó.

A TELJES BESZÉLGETÉS IDE KATTINTVA HALLGATHATÓ MEG.