Két világbajnoki bronzérmet nyert idén, de úgy érzi, jobb éve is lehetett volna

Lassan vége az esztendőnek: milyen idénye volt?

Mindenképpen jónak értékelem – mondta Beda Szabolcs. – Az ember sosem lehet elégedett magával teljesen, én is ezt vallom, lehetett volna jobb is az idényem. Ám ha azt nézem, hogy két világbajnokságon is sikerült bronzérmet szereznem, egy szavam sem lehet, bár ha jobban belegondolok, mindkettően összejöhetett volna az ezüst. Hogy miképp? Ha valahogy jobban alakultak volna a dolgok vagy jobban kijön a lépés. No de nem vagyok elégedetlen, szép eredményeket értem el, a célom mindkét esetben az volt, hogy az első háromban legyek – ez pedig sikerült.

Az imént nyilván a negyvennyolc órás és a hatnapos világbajnokságról beszélt: hogyan emlékszik vissza rájuk?

Egyértelműen ez volt a két főversenyem, minden más az ezekre való felkészülést szolgálta. Ott voltak az országos bajnokságok is, ám azok nem élveztek prioritást. A negyvennyolc órás vb-n elért 433.869 kilométerrel elégedett vagyok, nem számítottam rá, hogy ilyen jól fog menni, a célom előzetesen az egyéni csúcs, vagyis a négyszáztíz kilométer meghaladása, tehát új országos csúcs elérése volt. Tehát bőven túlteljesítettem a tervet, igaz, amikor megdöntöttem az országos csúcsot, sajnos egy kicsit visszavettem, akkor már nagyon fáradt voltam, és nem annyira éreztem motiváltnak magam…

Megvolt az érem, megvolt az országos csúcs, igyekeztem komfortzónán belül maradni, már amennyire létezik ilyen egy negyvennyolc órás verseny végén… Pedig utólag azt érzem, hogy a négyszáznegyven kilométer vagy az afeletti eredmény is meglehetett volna.

Ami a hatnapos világbajnokságot illeti, az éremszerzés volt az alapvető célom, ezt elértem. Láttam, hogy nagyon erős a mezőny, a belga Matthieu Bonne világcsúcsért jött, a lengyel Bartosz Fudali pedig negyvennyolc órás világbajnokként érkezett. Tudtam, hogy velük kell majd küzdenem, de elértem a célom, harmadikként értem be mögöttük. Azonban a kilométerszámmal nem vagyok elégedett, 818.879-et mentem, de kilencszáz felett terveztem. Hogy miért nem jött össze? Én is hibáztam és a külső körülmények sem voltak túl jók. Az első három napban nagyon meleg volt, majd egész napos eső érkezett, végül az utolsó két napra lett kellemes futóidő, akkor lehetett volna jobban haladni, ám addigra igencsak elfáradtam, bár az utolsó huszonnégy órára egész jól összeszedtem magam. Úgy érzem, hogy még javulnom kell a hatnaposon, az állásidővel nagyon sokat vesztettem, gondolok itt az evésre-ivásra, készülődésre, az öltözködésre vagy éppen a mosdószünetre. Ez olyan hibafaktor, amit ki kell küszöbölnöm a jövőben. Ha ez nincs, meglehetett volna az országos csúcs és a második hely is. Azonban tanultam a hibáimból, hiszem, hogy legközelebb kilencszáz kilométer fölé jutok.

Volt olyan erőpróba, amely nem úgy ment, ahogyan tervezte?

A februári tajvani negyvennyolc órás nem sikerült jól, már huszonnégy óra előtt abbahagytam… Sajnos másfél-két nap maradt az akklimatizációra, ez pedig kevésnek bizonyult, ráadásul a megfelelő forma sem volt meg. Előtte kisebb sérülés miatt nem tudtam rendesen edzeni, így nem voltam jó formában. Ritkán adok fel versenyt, de ott nagyon lelassultam, visszacsúsztam a mezőnyben, nem volt értelme tovább szenvednem.

Aztán ott voltak a felkészülésnek szánt országos bajnokságok is.

Nézzünk egy kicsit előre: milyen céljai vannak a jövő esztendőre?

A februári tajvani negyvennyolc órásra megint meghívtak, oda visszamegyek, szeretnék jót futni, az országos csúcs megdöntésében reménykedem. A tavalyiakból tanulva ezúttal mindenképpen előbb kiutazom, és több időt szánok az akklimatizációra. Április végén Franciaországban rendezik a hatnapos világbajnokságot, amelyen mindenképpen kilencszáz kilométer fölé szeretnék jutni, a minimum cél pedig az éremszerzés. Az őszi hatnapos balatonfüredi világkupa még kérdéses, az országos bajnokságok pedig egyelőre képlékenyek, soknak nincs még pontos időpontja sem. Ősszel lett volna a hetvenkét órás világbajnokság, ám sajnos ezt átrakták 2026-ra.