Zöld gyep, zöld asztal – S. Tóth János jegyzete
Bédekkere válogatja, tesz-e róla említést, de tényszerűen igaz: Manchester városának létezik kékes árnyalatú zónája. Melynek persze még jó ideig szorgoskodnia kell, hogy akárcsak látótávon belül érjen a vörös városrész 68 hazai és nemzetközi futball-trófeájához (36-nál jár a számláló), bár mióta Pep Guardiola betette a lábát a The Citizens öltözőjébe, kétségkívül hull a rivaldafényből az „égszínkékekre” is. Mifelénk az érdeklődésre rásegít, ha a sorsolás, mint vasárnap, a Liverpoolt rendeli az Etihad Stadionba: Szoboszlai Dominik Anfieldre igazolása óta a Beatles-város csapata kicsit a miénk is, klubhovatartozástól függetlenül.
Futballtörténelmi tett lenne persze, ha első magyarként felvésnék nevét a Premier League bajnokainak dicsőségtáblájára, ezzel együtt innen, a Kárpátok gyűrűjéből elsősorban a válogatott csapatkapitányaként vizslatjuk a Liverpool 8-asának lépteit. Főleg mostanság, midőn egy hónap sincs az osztálybesorolásunkról döntő, törökök elleni Nemzetek Ligája-duellumig, s noha szeptember odébb van, a horizonton feldereng az első, írek elleni vb-selejtező is. A naptárban majd’ 40 évet kell visszalapozni, hogy a nemzeti együttest és világbajnokságot egy napon említhessük. A Mezey-csapatot 1986-ban sokan a mexikói torna döntőjébe vizionálták. Adalék a korabeli futball-lázhoz: a nyomda és az utcai árushelyek Bermuda-háromszögében az akkoriban hetilapként megjelenő Képes Sport számos példányából eltűnt a válogatott kétoldalas posztere, emiatt a következő héten újra kellett nyomni a csapatképet.
Egy, az amerikai-kanadai-mexikói vb-re indulási jogot szerző válogatott poszterére megtippelhetően e szép, új, TikTok-Instagram-világban is lenne kereslet. A kvalifikációhoz persze piacképes együttes szükségeltetik, melyet nemcsak a zöld gyepen, a zöldasztalnál is lehet s kell építgetni. Vegyük észre: Marco Rossi (és stábja) nemcsak meccsstratégiában, diplomáciai taktikázásban is felnő a feladathoz. Másképp aligha sikerül a válogatotthoz vonzani, s nem mellesleg ott is tartani éveken át Loic Negót, Willi Orbánt, Callum Stylest, Dárdai Palkót és Dárdai Mártont. S igen, mindenféle „jazz meg az” után Kerkez Milost is, aki épp lapunk hasábjain tett a minap hűségnyilatkozatot a magyar címeres mez mellett. S máris itt az újabb „jó fogás”, a harmadik Dárdai fiú. Bencét ez idáig német korosztályos válogatottak dresszében fotózták, most fivéreihez hasonlóan hazatalált.
Hazatalált, ahogy a többiek is. De ehhez valamennyiük elé hihető és hiteles közösségi/sportszakmai víziót kellett felfesteni, elvégre e döntésük életfogytig szól: felnőttválogatottként már „nix ugribugri”.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
