Tamás Ádám: A túlzott önbizalommal foglalkozni kell
A csapatsportokban az edzőnek a legfontosabb feladata, hogy megfelelően gyúrja össze az adott egyéneket, vagyis a sportolókat, hogy azok aztán minél jobban dolgozzanak a pályán, működjenek együtt a játék közben. Olyan hajót kell felépítenünk, amellyel el tudunk jutni a közös célig. Ehhez viszont minden „alkotóelemnek”, esetünkben kézilabdázónak félre kell tennie az egóját.
Az önbizalom a sporttól függetlenül rendkívül fontos szelete az ember életének, a sportolók esetében pedig – akiknek folyamatosan szerepelniük és teljesíteniük kell – ez hatványozottan igaz. Ahogyan az is: a legjobb az aranyközépút, vagyis az egészséges mennyiségű önbizalom, amelyből erőt és bátorságot tud meríteni a játékos.
Akadnak azonban, akik inkább a végletekhez tartoznak, közülük – az eddigi tapasztalataim alapján – többen vannak, akikben túlcsordult az önbizalom, és akár a nagyképű kategóriába is sorolhatók. Ennek a csoportnak általában kis százaléka az, akinek „van is mire” felvágnia, azaz a pályán kiválóan teljesít.
Többen vannak a szájkaratésok, akik bár túl sokat nem tudnak felmutatni, mégis bomlasztják a csapategységet a kellemetlen viselkedésükkel. Velük mindig személyes elbeszélgetést kezdeményezek, ami nem mindig segít, viszont a megoldás végül rendre megszületik, az öltöző ugyanis rendezi a nézeteltéréseket.
A csapat nem tolerálja az ilyen viselkedést, és a gépezet egy idő után „kiköpi” magából a nemkívánatos személyt.
Azt ugyanis mindenki látja, hogy a pályán mutatott produkció egyenesen arányos-e az öltözői magatartással.
Ezt a problémát ráadásul nem csak az említett arcoskodó játékos miatt kell kezelni: a fiatalok verbálisan nagyon kegyetlenek tudnak lenni egymással, és egy-egy meggondolatlan beszólással mélyen megbánthatnak egy csapattársat, amit meg kell előznünk. Végső esetben a szülők bevonására is szükség lehet.
A másik véglet, amikor túl kevés az önbizalma a sportolónak. Ez is megoldandó problémát jelent az edzőnek, hiszen emiatt az egyébként akár kimondottan tehetséges játékos nem képes éles helyzetben kihozni magából a maximumot.
Az önbizalomhiány az otthoni körülmények vagy az iskola miatt is kialakulhat, sőt még a csajozás is befolyásolhatja azt, főleg az én csapatom korosztályánál.
Nekünk az a feladatunk, hogy az edzésen erre is odafigyeljünk: akinek ilyen jellegű gondja van, azt sikerélményékkel kell felvértezni. Ebben pedig könnyedén segíthetnek az edzéseken a különböző személyre szabott feladatok, hiszen ismerjük a játékosaink erősségeit.
Nagy hangsúlyt fektetek a csapatépítőkre is, fontos, hogy találkozzunk a kézilabdacsarnokon kívül is, ez rengeteget jelentenek a közösségnek. Ezen kívül még mentáltréner is segíti a felkészülésünket; vele a srácok remekül együtt tudnak működni.
A lényeg, hogy a sportoló személyiségében az önbizalom, a vagányság ideális mennyiségben legyen jelen; én kimondottan szeretem az olyan játékosokat, akik benne vannak a határokat ismerő a csipkelődésekben, poénkodásokban. Ám rájuk is igaz: ha munka van, akkor mással nem lehet foglalkozni.
Tamás Ádám
a PLER-Budapest U18-as fiú kézilabdacsapatának vezetőedzője
(Kiemelt képünk forrása: PLER-Budapest)
