Könyvújdonság: Szász-Kovács Emese eleinte megrémült Kulcsár Győzőtől

A korábban másutt nem olvasható, a mai ifjú sportolók, szüleik és edzőik számára is megannyi tanulságos történettel szolgáló kötet szereplői közül ezúttal Szász Kovács Emese, Cseh László és Fegyverneky Zsófia sztorijából közlünk részleteket.Szász Kovács Emese, Cseh László és Fegyverneky Zsófia sztorijából közlünk részleteket.

A Ballai Attila, Bruckner Gábor, Gy. Szabó Csilla és Török László által jegyzett kötetről bővebb információk és megrendelés ITT.

Emese 16 évesen a dobogó második fokán Pozsonyban, a junior Európa-bajnokságon

SZÁSZ-KOVÁCS EMESE
párbajtőrvívó

A riói olimpia egyéni párbajtőrbajnoka a gimnáziumi évek után nehezen élte meg az edzőváltást. Akkor még nem sejtette, hogy új mesterével meghódítja a legmagasabb csúcsot is.

„Az érettségi után, amikor éppen szusszanhattam volna egy kicsit, Kopetka Béla Angliába szerződött, így el kellett búcsúznom tőle. Ekkor érkezett az új mester, a párbajtőrvívás Paganinije, Kulcsár Győző. Mit mondjak? A kezdet nem volt könnyű… Béla bácsi mindig kedves volt, bármilyen problémával megkereshettem, mindig azt mondta: »Beszéljük meg, lányom!« Győző bácsi nem ilyen volt. Nagyon nem ilyen. Az edzésen odaállt velem szembe, és kiadta az utasítást: »Szúrjál!… Hát ez szar volt… Szevasz!« És kezet fogott velem. Én csak álltam leforrázva, és azon törtem a fejemet: ez most már mindig így lesz?”

A kis Laci hatévesen, háziverseny előtt

CSEH LÁSZLÓ
úszó

A világ- és Európa-bajnok, olimpiai ezüst- és bronzérmes úgy gondolja, a sors mindent helyesen rendez el.

„Tulajdonképpen minden így volt jó, ahogyan történt. Azon sokszor töröm a fejemet, ha bizonyos esetekben nem jobbra indultam volna, hanem balra, talán minden másként alakul. Lehet, hogy jobban, de az is előfordulhat, hogy sokkal rosszabbul. Gyakran eszembe jut a 2012-es londoni olimpia délelőtti négyszáz vegyes előfutama. Ha egy kicsit jobban hajtok arra, hogy megverjem Phelpst, nyilván bejutok a döntőbe, és ki tudja, ott mi történik. Miközben elképzelhető, ha az akkori esetleges siker eredményeként még a mostaninál is jobban alakult volna később a pályafutásom, vajon tudnék-e most arról mesélni, hogy még mindig mennyire élvezem az úszást? Vagy arról, hogy mennyire örülök még mindig egy-egy eredménynek? Talán már régen abbahagytam volna. Vagyis ha bármi másképp történt volna a múltban, előfordulhat, hogy egészen másképp alakul nemcsak az úszókarrierem, hanem az egész életem.”

Zsófi 13 évesen

FEGYVERNEKY ZSÓFIA
kosárlabdázó

Az utóbbi másfél évtized hazai kosárlabdasportjának kiemelkedő alakja, Euroliga-ezüst- és bronzérmes játékos az élsport és a tanulás összeegyeztethetőségéről is beszél a könyvben.

„Nem voltam sportiskolás, a szüleim a patinás Leövey Klára Gimnáziumba írattak. A tanulást ugyanolyan fontosnak tartották, mint a kosárlabdát. Nem volt könnyű, hogy a reggeli egyéni edzések után beérjek a suliba. A követelmények is magasabbak voltak ebben az iskolában, és az órarendem sem alkalmazkodott az élsportolói léthez, mégis helytálltam mindkét fronton. Az osztálykirándulásokból ugyan kimaradtam, de nincs bennem hiányérzet, a sporttól olyan sokat kaptam, hogy kárpótolt minden másért. Ráadásul a kettős terhelésnek köszönhetően tanultam meg jól beosztani az időmet, a mai napig csak arra figyelek, amit éppen csinálok.”