Az MTK Budapest 16 éves rúdugrója, Nagy Marcell már kiskorában sportolni kezdett. Ahogy mondja, „nálam is megvolt a kötelező úszás”, de 9 évesen ellátogatott az atlétikai pályára, ahol a bátyja már sprinternek számított, és ott ragadt. Molnár Krisztina és Szabó Dezső tanítványa nagyjából három esztendő múlva döntött a rúdugrás mellett.Nagy Marcell már kiskorában sportolni kezdett. Ahogy mondja, „nálam is megvolt a kötelező úszás”, de 9 évesen ellátogatott az atlétikai pályára, ahol a bátyja már sprinternek számított, és ott ragadt. Molnár Krisztina és Szabó Dezső tanítványa nagyjából három esztendő múlva döntött a rúdugrás mellett.
„A Budapesti Honvéd SE-ben kezdtem, az edzőm, Molnár Krisztina szólt, hogy próbáljam ki a rúdugrást. Elsőre megtetszett. Leginkább a repülés vonzott és az, hogy érdekes. Utóbbi talán azért is, mert viszonylag kevesen csinálják. Szeretem a kihívásokat. Azt mondják, a rúdugrás a második legnehezebb sportág a világon. Hogy melyik az első? Azt ne kérdezzék, de nálunk ha a futás rossz, már a letűzés sem sikerül, és ha az sem jó, akkor a fellendülésbe is hiba csúszik. Attól szép, hogy komplikált.”
Marcellnek persze nemcsak a rúdugrás bája jelentett motivációt, éppúgy fontosak voltak a korai sikerélmények. Az újonc korosztályban rögtön második lett az országos bajnokságon, majd ahogy nőtt, úgy hozta remek eredményeket. Egészen odáig, hogy június végén negyvenötödik magyarként átlendült az öt méter felett. Ezzel nem csupán ifjúsági országos bajnokságot nyert, hanem a korosztály európai ranglistáján a hatodik helyre lépett elő.
„Miskolcon volt a verseny. Éreztem, hogy bennem van a jó eredmény, de iszonyatosan meleg volt, harmincöt fok körül lehetett. A versenyt két órára tették, ezt nem értettem, mert ez az egyik leghosszabb versenyszám, három-négy órán át zajlik. Általában a kora reggeli vagy a késő esti kezdések a jellemzőek. Utólag nem bántam meg, mert kijött a lépés. Böndör Mártonnal végig húztuk egymást, felváltva ugrottunk egyéni csúcsokat. Végül nekem sikerült az öt méter. Az ifik közül jelenleg egyedül én tudok ennyit, a nemzetközi mezőnyben fiatalabbak is ugrottak már nagyobbat. Engem ez nem zavar, mert nem most akarok kiemelkedő eredményeket. 24-25 éves koromra kívánom elérni a csúcsformámat úgy, hogy az olimpia is kilátásba kerüljön.”
Az országos bajnokság után részt vett az azerbajdzsáni Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon is, ahol 4.70-es ugrásával a hetedik helyen végzett. Zárójelben jegyezzük meg, hogy az újabb öt méter az aranyérmet jelentette volna, de véleménye szerint a „szelek városa” nem kedvez a rúdugrásnak, így teljes mértékben elégedett a második világversenyén mutatott teljesítményével. Az újabb egyéni csúcs azonban a közeljövő tervei közt szerepel.
„A junior-világbajnokságra szeretném megugrani az 5.10-es szintet. De az 5.20 talán jobb lenne. Nagyon előre nem szívesen gondolkodom, soha nem lehet tudni, mit hoz a jövő, sérülés vagy bármi közbejöhet. Persze, azért szép pályafutásban bízom. Kiskorom óta példaképem Szergej Bubka, aki harmincötször javított világrekordot rúdugrásban és Carl Lewis, aki nagyszerűen össze tudta illeszteni a távolugrást és a sprintet. Én is egyszerre több versenyszámban akartam a legjobb lenni. Ha nem sportolnék, nem tudom, mihez kezdenék magammal. Ha pihenőt kapok is, elmegyek futni vagy biciklizni. Ez a hobbim is. Képtelen vagyok otthon ülni, és csak nézni magam elé.”
Szabó Dezső szerint sikeres karrier előtt állhat tanítványa, amennyiben…
További korosztályos hírekATLÉTIKÁBANa sportági aloldalunkon.