A magyar úszóválogatott megúszta az ételmérgezést Szingapúrban

Szokatlan helyen, Manilában, a Fülöp-szigeteken tartotta akklimatizációs edzőtáborát a magyar úszócsapat – a nyílt vizesek is innen zsilipeltek át korábban –, miután a téli meleg égövi edzőtáborozás egyik megszokott helyszínén, Thanyapurán kitették a megtelt táblát erre az időszakra. Akadtak olyanok házon belül, akik kicsit morogtak is emiatt, hiszen az évek során jól megszokott thaiföldi bázis helyett az ismeretlenbe kellett utazni, ám 48 órája kiderült, jobb nem is történhetett volna a magyar versenyzőkkel.

Míg ők ugyanis csütörtökön teljes létszámban megérkeztek Szingapúrba, a Phuketben lévő, pazar edzőközpontot elfoglaló két nagyhatalom, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia szakmai stábjai 0–24 órában tartanak válság­stáb-értekezleteket. Merthogy az edzőtábor konyhájában valamit nagyon elszúrtak a helyiek, így az amerikai és brit válogatott úszók több mint fele súlyos ételmérgezéssel fekszik a szobájában. Noha két napja még egy edző azt nyilatkozta az egyik úszóportálnak, hogy nincs nagy vész, a történtek aligha befolyásolják majd az eredményeket – ez a kijelentés minimum kérdőjelessé vált, miután kiderült: az amerikaiaktól legalább tízen még mindig annyira betegek, hogy szerdán a kétórás repülőutat sem tudták vállalni Szingapúrig…

Távol-keleti helyszíneken ez mindig is őrült veszélyforrás, elvégre nincs az a tökéletesen végzett edzésmunka, amit ne kaphatna oldalba egy, a rajt előtt egy héttel összeszedett súlyosabb hasmenés.

Avagy alighanem mi is önmagunk fellocsolásával lennénk elfoglalva, ha azt a hírt kapnánk, hogy Kós Hubert egy héttel a rajt előtt napokat kénytelen kihagyni, miközben az ételmérgezéssel járó tünetek miatt folyamatosan veszít erejéből és testsúlyából… Olimpiai és világbajnokunk ráadásul a különlegesen veszélyeztetett kategóriába sorolódik legalábbis a világnak ezen a felén, hiszen maximum tengeri halakat és herkentyűket hajlandó amúgy vegetáriánus étrendjébe illeszteni; márpedig egyetlen romlott halfalat is óriási bajt okozhat.

Végül teljesen ő sem úszta meg az elmúlt napokat, de mint jelezte, messze nincs akkora vész, mint akár az amerikaiaknál, akár 2019-ben, amikor Thanyapurán (…) kórházba kellett vinni az edzőtáborban. „Oda soha többé nem megyek vissza” – közölte kerek perec Hubi, majd diszkréten körülírta, hogy milyen haloványabb tünetek jelentkeztek, ami azonban – legalábbis úgy véli – semmiben sem befolyásolja majd a szingapúri teljesítményét.

Manilába Kós egyébként egyenesen Austinból érkezett – egy frászt egyenesen: 29 órán át röpködött Seattle-en és Tajvanon át, hogy miután elvégezte a felkészülés dandárját Bob Bowmannel Texasban, az utolsó másfél hetet a magyar csapattársakkal együtt töltse a Fülöp-szigeteken (ilyenkor klubja, a BVSC szakvezetője, Nagy Péter veszi át edzései irányítását; de az utolsó simításokat ezen a szinten a versenyzők szinte már maguktól csinálják, a szakemberek csupán az órával ellenőriznek).

Az eléggé egyértelműnek tűnik, hogy Kós a legfőbb aranyesélyes – egyben a fő letéteményese annak, hogy a magyar medencés csapat tovább folytassa azt az igen értékes sorozatot, hogy 1973 óta minden egyes világbajnokságon szállít legalább egy érmet. A dohai vb-vel kapcsolatban hangzott el – ahol Kós és Milák Kristóf, a két majdani párizsi győző távollétében Németh Nándor 100 gyorson szerzett bronzával sikerült megőrizni a folytonosságot –, hogy ez a széria valóban óriási érték, ugyanis rajtunk kívül csak az amerikaiak és a németek tudtak minden egyes világbajnokságon dobogóra állni medencés úszásban; az összes többi nagyhatalomnak, még az ausztráloknak, a franciáknak és az olaszoknak is van „lyukas” eseményük.

És Kósról szólva immár nem csupán a 200-as remeklésben reménykedhetünk, a decemberi rövid pályás világbajnokságon már 100-on is odaért az ezüstéremre, a tavaszi NCAA-viadalokon pedig kiderült, megkerülhetetlen lesz ezen a távon is, tehát egyértelmű, immár két éremre hajthat. 

Már csak azért is, mert ő végig Bowmannel edzett – ellentétben a másik ikonnal, Léon Marchand-nal, aki csak a tél végén tért vissza Austinba. Addig elvben az ausztráloknál tréningezett, hogy fejlődjék a gyorsúszása – igaz, ez inkább tűnt a fantasztikusan sikerült párizsi játékokat követő nyaralásnak. Nem sokkal később az amerikai mester ki is jelentette, hogy Marchand kvázi sehol sem tart, a fordulói nem jók, az állóképességén is sokat kell javítani. (És Franciaországban senki sem kezdett berzenkedni, miként lehet így kiteríteni a négyszeres olimpiai bajnokot az ellenfeleknek…) 

Szóval miközben Marchand két napja bejelentette, hogy elengedi a 200 mellet és a 200 pillangót is (!), és csak a két vegyesre koncentrál, Kós neve továbbra is öt számban szerepel a nevezési listán. Ebből a fókusz a 100-200 háton és a 100 pillangón van, az 50 hát afféle kiegészítő, a 200 vegyes meg tartalék, ha beütne a ménkű a fő távok bármelyikén.

Ugyanakkor akadnak azért mások is, akik odaérhetnek: bár Németh Nándor eddigi szezonja tele volt apróbb-nagyobb kihagyásokkal, van már annyi tapasztalata, hogy dobogóesélyes lehessen 100 gyorson; és ne feledkezzünk el a hosszabb távokra készülő szuper­trióról sem. Betlehem Dávid már volt negyedik 1500-on Dohában és Párizsban is, most 800-on is robbantana; Rasovszky Kristóf is hegyezi magát, hogy a 26 fokos medencében azért más lesz. És persze a Szokolai László keze alatt készülő Sárkány Zalán is azon van, hogy megmutassa: a huszonötös medencében szerzett világbajnoki arany után ötvenesben is képes kivágni a rezet.

Szóval a két vízilabdadöntő után csupán két napig regenerálódhatnak a vizes sportágak rajongói: hamarosan újabb nyolc, izgalmakkal teli nap következik!

Július 27., vasárnap
4.00: előfutamok – női 400 m gyors (Fábián Bettina), női 100 m pillangó (Ugrai Panna), női 200 m vegyes, női 4x100 m gyorsváltó, férfi 400 m gyors (Rasovszky Kristóf, Sárkány Zalán), férfi 100 m mell, férfi 50 m pillangó (Szabó Szebasztián), férfi 4x100 m gyorsváltó
13.00: döntő – női 400 m gyors (Fábián Bettina?); elődöntők – női 100 m pillangó (Ugrai Panna?), női 200 m vegyes; döntő – női 4x100 m gyorsváltó, férfi 400 m gyors (Rasovszky Kristóf?, Sárkány Zalán?); elődöntők – férfi 100 m mell, férfi 50 m pillangó (Szabó Szebasztián?); döntő – férfi 4x100 m döntő

A MAGYAR VILÁGBAJNOKI ÚSZÓCSAPAT
MEDENCÉS ÚSZÁS
FÉRFIAK
Betlehem Dávid (800 és 1500 m gyors), Holló Balázs (200 m gyors, 400 m vegyes), Jászó Ádám (50 és 100 m hát), Kós Hubert (50, 100 és 200 m hát, 100 m pillangó, 200 m vegyes), Kovács Benedek (200 m hát), Márton Richárd (200 m pillangó), Németh Nándor (100 m gyors), Rasovszky Kristóf (400 és 800 m gyors), Sárkány Zalán (400 és 1500 m gyors), Szabó Szebasztián (50 m gyors, 50 m pillangó), Zombori Gábor (200 és 400 m vegyes), Mészáros Dániel (csak váltók)
NŐK
Ábrahám Minna (200 m gyors), Fábián Bettina (400 m gyors), Fángli Henrietta (50 és 100 m mell), Jackl Vivien (800 és 1500 m gyors, 400 m vegyes), Komoróczy Lora (50 és 100 m hát), Mihályvári Farkas Viktória (800 és 1500 m gyors, 400 m vegyes), Molnár Dóra (200 m hát), Pádár Nikolett (100 és 200 m gyors), Senánszky Petra (50 m gyors), Szabó-Feltóthy Eszter (200 m hát), Ugrai Panna (100 m pillangó)