A tizenkilenc esztendős Rafael Nadal győzelmét hozta a férfi egyes döntője a francia nemzetközi teniszbajnokságon, a spanyolok ifjú csillaga 3 óra 24 perces küzdelemben 6:7, 6:3, 6:1, 7:5-re nyert az argentin Mariano Puerta ellen. Ez volt Nadal első Grand Slam-tornagyőzelme, míg Puerta a veresége ellenére szintén élete legjobb eredményét érte el.
Rafael Nadal jó szokása szerint most is hanyatt feküdt a vörös salakon, amikor megértette, hogy ő győzött (fotók: Reuters)
Rafael Nadal jó szokása szerint most is hanyatt feküdt a vörös salakon, amikor megértette, hogy ő győzött (fotók: Reuters)
A két balkezes játékos mérkőzésén hatalmas küzdelmet hozott az első szett. Mindkét teniszező egyszer-egyszer nyerte el a másik adogatását, így 6:6 után rövidítésre került sor. Ebben a 26 esztendős, élete nagy lehetősége előtt álló Puerta összpontosított jobban (8-6), így előnyre tett szert.
A következő két szettben a hihetetlen futóteljesítményt produkáló Nadal egyértelműen jobb volt. A második szakaszban 2:1-nél elvette riválisa adogatójátékát, és ezzel révbe is ért: 44 perc alatt eljutott a játszmalabdáig, amit ki is használt. A harmadik szettben volt a legnagyobb különbség kettejük között: a korábban egy asztmára használt gyógyszer miatt két évre eltiltott Puerta produkcióját az előzőek tükrében rossz volt nézni. Nadal 26 perc alatt nyerte meg a szettet, egy első fordulós női meccs sem lehetett volna simább.
Mariano Puerta sokszor Boris Becker módjára vetette magát a labdák utána, de a végén már nagyon sokat rontott
A meglehetősen sok hibával játszó, máskor gyönyörű megoldásokkal operáló Puerta azonban "visszajött", és a negyedik szettben, 3:3-nál három bréklabdához jutott. Ott volt a nagy lehetőség küszöbén, hiszen csak egyet kellett volna kihasználnia, ám ő gyermeteg hibákkal ajándékozta oda őket az egyébként elbizonytalanodó Nadalnak. A sors azonban kegyes volt hozzá: négy-négynél megint bréklabdához jutott, és ezúttal egy is elég volt neki: 5:4-re vezetett, és a játszmáért adogatott.
Ekkor azonban történt valami: az egyre jobban fáradó Buenos Aires-i két szettlabdát rontott el amatőr módon, a mallorcai spanyol egyenlített, majd hozta a saját szervagémjét. A következő játékban a fizikailag rohamosan "leépülő" Puerta fejben is szétesett, Nadal brék- és egyben meccslabdához jutott, amit úgy használt ki, hogy a dél-amerikai megint hibázott. Kettőszáznégy percnyi játék után ért véget a mérkőzés, az első spanyol-argentin férfi egyes döntő a Roland Garros történetében.
A statisztikai adatokból kiderül, hogy míg Nadal 28 ki nem kényszerített hibát vétett, addig Puertánál ugyanez a szám 53, azaz majdnem kétszer akkora volt. A spanyol ezzel szemben 54 nyerő ütést produkált, szemben a gaucho 45 pontot érő megoldásával. Rendkívül éles a kontraszt a bréklehetőségek pontra váltásában: bár bizonyára Nadal sem büszke a 44 százalékos mutatójával (8/18), az, hogy Puerta 14 alkalomból mindössze háromszor vette el a hispán tini adogatását, önmagáért beszél.
A győztes Rafael Nadal először indult a párizsi Grand Slam-tornán, és rögtön meg is nyerte azt. Ez utoljára Mats Wilandernek sikerült 1982-ben. Kétségtelen, hogy csodálatosan játszott és megérdemelten győzött, hiszen aki négy szettben legyőzi a világelső svájci Roger Federert - amint azt ő megtette az elődöntőben -, az megérdemli a kupát. Természetesen ez volt az ifjú spanyol első Grand Slam-tornagyőzelme.
FRANCIA NEMZETKÖZI TENISZBAJNOKSÁG (ROLAND GARROS), FÉRFI EGYES, DÖNTŐ:
Rafael Nadal (spanyol, 4.)–Puerta (argentin) 6:7 (6-8), 6:3, 6:1, 7:5