Visszaszámlálás indul! – Kovács Erika jegyzete

Tettem egy ígéretet három évvel ezelőtt a pekingi téli játékokon. Annak felfedése előtt, hogy kinek is, mutatom, mire bólintottam rá: „Ott voltál velünk Phjongcshangban, ahol megszereztük az első magyar téli olimpiai aranyérmet, itt vagy velünk Pekingben, ahol az első egyéni aranyat is begyűjtöttük, legyél ott velünk Milánóban is, úgy tűnik, szerencsét hozol nekünk!”

Azóta fordult egyet a világ (kicsit össze is dőlt…), hiszen az ígéretet Csang Csing Linának tettem, aki nyolc éven keresztül vezényelte a magyar rövid pályás gyorskorcsolya-válogatottat.

A történteket mindenki ismeri, nem mennék bele újra, ahogyan abba sem, hogy a kínai sikeredző távozása két legjobbunk, Liu Shaolin és Liu Shaong elvesztését is magával hozta, mert amellett, hogy nincs értelme hátrafelé nézegetni, ez már tényleg egy más(ik) világ.

Éspedig mindenféle értelemben.

Egy év múlva elrajtol a téli olimpia – két ázsiai rendezés után – ezúttal Európára, Milánóra és Cortina d’Ampezzóra figyelnek a jeges és havas sportágak szerelmesei.

Valljuk be, mifelénk nagyobb forgatagot ígér és hoz egy nyári olimpia, ennek ellenére vagy éppen ezért, számoljunk együtt visszafelé, s közben szép lassan ismerkedjünk meg azokkal a nagyszerű sportolókkal és edzőkkel, akik vállalva és tudva, hogy Magyarország nem tartozik a téli nemzetek közé, dacolva minden ebből adódó nehézséggel, küzdenek azért, hogy igenis odaérjenek a legjobbak közé.

Először a kvótások, majd tényleg a legjobbak közé.

Szilárdan hiszem, hogy ezúttal is lesz részünk nagyszerű pillanatokban, megható történetekben, káprázatos futamokban, futásokban, meccsekben.

A téli olimpiának igenis varázsa van – fönt, a hegyekben, bent, a csarnokokban, a helyszín közelében, de itthon, a televízió képernyőjén keresztül is.

Úgyhogy számoljunk visszafelé, ezzel párhuzamosan pedig számoljuk a magyar kvótákat: elsőként női jégkorongozóinkért szorítsunk, aztán jöhetnek a többiek, s ha összeállt a magyar csapat (Kedves MOB-főtitkár úr, reméljük, hogy a remélthez közelít majd a létszám!), jöhet az esélylatolgatás.

Mert meggyőződésem az is, hogy igenis lesz miről beszélni: az olimpia előtt, az olimpia idején és az olimpia után is.

Még akkor is, ha Peking után fordult egy nagyot a világ – hiszem, hogy mégsem dőlt össze olyan nagyon, ráadásul ha már veszítettünk két csillagot, „igazoltunk” is. Egyet mindenképpen.

De a konkrét esélyekről majd akkor, ha megvannak a kvóták.

Ha rajtam múlik, az ígéretemet is betartom. Hozom a szerencsét – Milánóban is. Még ha nem is Csang Csing Lina vezeti már a magyar short track csapatot…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!