Mindössze öt nappal súlyos sérülése után Miklós Edit sajtótájékoztatót tartott Budapesten, ahol pontosan kitért szombati bukásának részleteire. Az internetes fórumokon a többség úgy vélekedett, a 29 éves sportoló túl gyorsan tért vissza a versenyzés világába az egy évvel ezelőtti súlyos térdsérülések után, Miklós Edit azonban elutasította a vádakat.
„Hallottam olyan véleményeket, hogy »én tudtam, hogy le fog sérülni«... Nem gondolom, hogy túl korán tértem vissza. Ez olyan sport, amelyben csak akkor tudsz sikereket elérni, ha közben versenyzel. Ha egy atléta edzésen jó idővel futja a száz métert, annak nem feltétlenül szükséges versenyeznie – nálunk máshogy működik. Csak a versenyek adják meg azt a rutint, amely a sikerekhez szükséges. Közelgett az olimpia, és az volt a célunk, hogy ott jól szerepeljek. Természetesen a sérülés kockázata mindig megvan, de tényleg nem gondolom, hogy korai lett volna a visszatérés, mert erős voltam, a lábam stabil volt, nem fájt sízés közben. Ez a sors keze. Ha fájdalmaim lettek volna, beismerném, de nem voltak. Kitartok a döntésem mellett, minden a terv szerint haladt, csak hát ember tervez, Isten végez...” – mondta Miklós Edit.
A balesetet felidézve igyekezett hangsúlyozni, hogy nem rásérült korábbi sérülésére – jobb térdében más helyen szakadt el a keresztszalag.
„Ez ilyen sport, akármikor megtörténhet a sérülés. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem rásérültem a korábbira, ez új sérülés. Mielőtt megtörtént a baj, százszázalékos állapotban voltam. Nem megfelelő testtartással mentem abba a kapuba, és bár furán hangzik, de az is hozzájárult a balesethez, hogy túl erős vagyok, és az izomerő miatt szakadt el a keresztszalag. Nem ott történt a szakadás, ahol meg volt műtve, hanem teljesen másik helyen.”
Miklós Edit egyértelmű célja, hogy ismét visszatérjen a versenyzés világába, és újra korábbi szintjén teljesítsen. Ebben erőt ad neki, hogy várhatóan könnyebb rehabilitációs időszak vár rá, mint tavaly.
„Próbálok nem csüggedni, és kitartóan nekifogok a rehabilitációnak, mert tudom, hogy sokkal egyszerűbb lesz, mint az előző. Az egyik lábamat használni tudom – ez óriási különbség. Pozitívan vágok neki a rehabilitációnak. Az a célom, hogy testileg és lelkileg is rendben legyek, utána lehet tovább gondolkodni. A világbajnokság nem olyan nagy cél, mint az olimpia, ezért szeretnék időt hagyni magamnak, és újra lenyugodni. Azért reggelente ébredés után még elfog a szomorúság, de szerintem két hónap múlva minden jobb lesz, és tisztábban fogok látni.”
