ALAPVONAL. A mérhető sportágakban az a jó, hogy a sportoló teljesítménye önmagában, önmagához képest, ellenféltől függetlenül is reálisan értékelhető. Egyúttal azonban ez a rossz is.

ALAPVONAL. Vajon melyik a valaha megélt legboldogabb nap, amelyet a magyar sport szerzett az akkor élő, aktuális nemzedéknek, sportbarátoknak? Annyira izgalmas a kérdés, hogy nem szabad a felvetés szintjén hagyni, meg kell keresni rá a választ.

ALAPVONAL. A mérleg nyelve tehát az írek elleni idegenbeli  és a portugálok elleni hazai összecsapás. Éppen az első kettő ma és jövő kedden. Ezeken dől el a sorsunk, az, hogy az első, a második vagy  a harmadik helyen végzünk-e.

ALAPVONAL. A kézilabdás akadémiai rendszer is a trianoni határokon túl építkezik, nem onnan szándékozik téglákat elhordani.

ALAPVONAL. A magasabb intelligencia, a nagyobb úszástudás, az utolérhetetlen technikai készség, az egyéni stílus, a temperamentum – ez maga Komi bácsi életműve, illetve annak ragyogása a magyar pólóban. Ha olasznak születik, e kincset nekik adja, és mi nem vagyunk a sportág kilencszeres olimpiai bajnokai.

ALAPVONAL. Egy-egy elfeledett híresség, hajdani bálvány halálakor, az utólagos méltatások, dicshimnuszok nagy hirtelen előszökő áradatát olvasva, látva, hallgatva gyakran hiszem azt, ha az eltávozott ezt szépen, méltó módon adagolva, utolsó éveiben megkapta volna, talán ma is élne.

ALAPVONAL. Szó se róla, karakán, egyenes »duma«, bár az Aranycsapatot és kapitányát általában a »kis pénz, nagy foci« jellemezte. Öcsi bácsi nem tagadta, hogy tőle származik az eredeti változat, bár az nem egyértelmű, mikor, milyen környezetben hangzott el. Kortársak szerint a legvalószínűbb, hogy 1952 szeptemberében Bernben, a később elátkozott  Wankdorf-stadionban.

ALAPVONAL. Amúgy meg képzeljünk el Kínában egy rajtaütésszerű, kívülről érkezett doppingellenőrzést! Azaz el se képzeljük, mert kivitelezhetetlen.

Kétszer is Életműdíj-elismerésben részesült 2025. május 26-án. Először a Magyar Sportújságírók Szövetsége ítélte oda neki, másodszor pedig...

ALAPVONAL. E »vegyes felvágott«, manapság multisportnak nevezhető vb – még jó, hogy a kajak-kenut és az evezést nem csapták hozzá az úszáshoz, pólóhoz, műugráshoz, műúszáshoz, pedig ezt is, azt is ugyancsak vízben rendezik – a kezdetektől nehezen lel otthonra, azaz otthonokra.

ALAPVONAL. Ki más arathatna felemelőbb diadalt Kolozsváron, mint a legmagyarabb magyar csapat?

ALAPVONAL. Meggyőződésem, hogy ezek a típusú csodák uralják döntően az életünket – csak többnyire észre sem vesszük, vagy természetesnek tekintjük őket.

Az 1965-ös VVK-elsőséget az utókor nem tartja számon a magyar futballhistória csúcsai között. És ez nem a hatvan évvel ezelőtti Ferencváros alulértékelése, éppen ellenkezőleg: a bombaerős Fradi és hazai labdarúgás miatt az egekbe szökő elvárások árulkodó jele. Ha nyertünk, természetes volt. Ha kikaptunk, a sarkából fordult ki elődeink világa.

ALAPVONAL. Bevallom, e pillanatban, a torna rajtja előtt én is inkább a többséghez tartozom. Legfeljebb a többségen belül ahhoz a kisebbséghez, amely azért megfogalmaz kételyeket. Nem a klub-vb sikerét, hanem eleve elrendeltetett bukását illetően. Mert arra sincs garancia.

ALAPVONAL. Mondhatnánk, a határ a csillagos ég. Hát még ha az aktuális trófea magasba emelésekor nem Máltáról, hanem a Margitszigetről lehetne szemlélni a nyári égboltot.

ALAPVONAL. Egy fohászt mi is elmormolhatunk.

ALAPVONAL. Nápoly pedig még annál is »délebb«. Máig más ország. Ahol a pizza még a legelőkelőbb éttermekben is idézi azt a kort, amikor valóban a szegények eledele volt, ahol a limoncello olyan, mintha friss, édes, lédús citromba harapnál. Ahol a labdarúgás, akár Latin-Amerikában, nem sportág, hanem életforma, szenvedély, férfias virtus, harci játék, vallás.

ALAPVONAL. Mindenkinek jót tesz ez a kiélezett versenyhelyzet. A semleges néző, a szurkoló és az üldöző mellett még az üldözöttnek is. Nemcsak itt és most, hanem az élet bármely területén mindig. Mert ha tudod, hogy akármit megtehetsz, úgyis első leszel, abba akkor is belekényelmesedsz, ha amúgy te vagy a világ legelhivatottabb, legelszántabb sportembere.

ALAPVONAL. Ami megmaradt, az leginkább a két világháború közti Nemzeti Sportnak és Pluhár István rádiós közvetítéseinek köszönhető. Pluhár előtt tisztelegve a Nemzeti Sportrádió vasárnap tematikus nappal emlékezik 1930. május 11-re, amikor először szólt sportról a rádió.

ALAPVONAL. Ha az utolsó gól a Veszprém és a Ferencváros javára határozott volna, a napokban számos lelkendező cikk és értekezés születne »lám, így kell ezt« alapállásból, e páratlan sikersorozatról. Most, hogy ellentétes előjellel kell közelítenünk, annyit azért így is rögzítsünk, hogy a legrangosabb nemzetközi kupa negyeddöntőjének utolsó pillanataiban csak az tud elbukni, aki odáig eljutott és ott is a végsőkig eséllyel küzdött.