Mi a közös Németh Krisztiánban, Materazziban és Piresben?

A transfermarkt.de szerint a kenyéradót kereső labdarúgók közül a mai napon a német védő, Arne Friedrich legértékesebb, akit négymillió euróért lehetne megvenni, ha lenne kitől. A még csak 32 éves, 81-szeres válogatott hátvéddel nemrégiben bontott szerződést a Wolfsburg, de mivel a bő keret tagja a nemzeti csapatnál, aligha okoz számára gondot „elhelyezkedni”. Második a listán a mali futógép, Mahamadou Diarra, akiért 2006 nyarán még 26 milliót fizetett a Real Madrid. A télen elengedték a Monacóhoz, de a nyár óta nincs klubja a harmincéves afrikainak, aki az Olympique Lyon tartalékjai között várja a szebb jövőt. Harmadik a német lap listáján a szenegáli El-Hadji Diouf, aki mostanában botrányaival hívta fel inkább magára a figyelmet, semmint hátborsództató elviharzásokkal (lásd a 2002-es világbajnokság oroszlánmozgású El-Hadjiját). A szintén 30 éves játékosért karrierje során 25 milliót fizettek összesen, augusztusban azonban elengedte a Blackburn.

Ismerős név a mögötte sorakozók közül az olasz Matteo Ferrarié (31 éves), aki nemrégiben még az olasz válogatottat és a Besiktast erősítette – a törökök két éve 4.5 millió eurót adtak érte a Genoának. A 2008-as Eb egyik nagy felfedezettje lett a török Nihat Kahveci (31) a spanyol futballt nem követőknek, akit nem sokkal kevesebbért vett a Besiktas a Villarrealtól, de mióta májusban kirakták a klubtól, nem kapkodnak érte mások sem.

A horvát kapus, Vedran Runje (35) pár éve még a Marseille és nemzeti tizenegye hálóját óvta, utóbbit például a 2008-as kontinenstornán; a német Timo Hildebrand (32), a Leonardo DiCaprio-hasonmásversenyek örök győztese egy Eb-n és egy vébén is megfordult, a nyáron viszont hiába turnézta be próbajátékosként Angliát és Németországot. A Sporting által elengedett kapus most az Eintracht Frankfurtnál kegyelem-edzésrésztvevő. Anno sok vihart kavart a nála egy évvel idősebb Gerald Asamoah szereplése a német válogatottban, és bizony a ghánai születésű támadó aligha gondolta volna, amikor 43. fellépését ünnepelte a Nationalelfben, hogy most munkanélküli lesz, egy vb-ezüsttel és egy vb-bronzzal a háta mögött. Neki az egykori zseniális futballista, Olaf Thon nyújtott tréningmenedéket az ezredosztályú VfB Hülsnél.

A menedzserjátékok ismerői minden bizonnyal elérzékenyülnek Saliou Lassissi (33), nevének olvastán, a titánzord védő azonban csak tévedésből szerepel a németek listáján, mert már évek óta visszavonult. Aki a CM 2000/2001-gyel játszik, el ne felejtse leigazolni az akkor és most is egylet nélküli ghánai futómasinériát, Stephen Appiah-t (30), aki reméli, nem kell megint több mint egy évet kihagynia, mint korábban. Ugyanitt volt jó vétel a most szintén csapatkeresőben lévő argentin középpályás, sokszoros válogatott Claudio Husaín (36, River Plate, Napoli), a spanyol szélső, Antonio Guayre (31, Villarreal), az argentin-olasz támadó, Diego Quintana (33, Newell's), az uru szűrő, Gianni Guigou (36, Roma, Fiorentina) és a belga karmester, Walter Baseggio (31).

Egykoron belőle és a Zidane-okból akarták összerakni az új Realt, de ez nem igazán akart összejönni: Francisco Pavónnak (31) most egy új klub is elkelne. Szintén realos volt egykoron Geremi (32, Chelsea, Newcastle United), és az anno üstökösként várt Perica Ognjenovics (34),míg a nagy riválisnál fungált ugyane funkcióban Gerard López (32).

A dán szűrő, Daniel Jensen (32) még úgy sem kellett a Werder Bremennek, hogy részt vett a 2010-es vb-n, egy Eb-szereplés sem mentette meg a nélkülözéstől a görög éket, Jannisz Amanatidiszt (29), de mentségére legyen mondva, kollégái közül a nála jóval magasabban jegyzett lépegető, Jan Vennegoor of Hesselink (32, legismertebb klubjai a Celtic és a PSV voltak), Nikola Lazetics (33, Lazio, Genoa), a portugál válogatott Edgar (34, Real Madrid, Benfica), Lomana LuaLua (30, Olympiakosz, Newcastle United), James Beattie (33, Rangers, Everton) és Bernardo Corradi (35, Inter, Valencia, Manchester City) is hasonló stoplisban járnak.

Jason Koumasért (32) pár éve még 6.9 milliót fizetett a Wigan, tíz esztendeje 17.9 milliót az Espanyolnak a Depor a hispán szűrőért, Sergióért (34), ugyanakkor 5.1-et a Schalke a nigériai ékért, Victor Agaliért (32), kicsit korábban nyolcat a Blackburn Christian Daillyért (38), ma aligha kapnak már aláírási pénzt, ha új gazdára lelnek.

Nem védte meg a nélkülözöttség érzésétől némi világbajnoki rutin sem a ghánai Eric Addót (32, FC Bruges, PSV), sem a Costa Rica-i Gilberto Martínezt (32, Roma, Sampdoria).

Nemrégiben még a nagy reménységek között tartották számon Philipp Degent (28, Stuttgart, Liverpool, Dortmund), aki megfordult a 2006-os vb-n és a 2008-as kontinenstornán is, a holland Cedric van der Gunt (32, Ajax, Dortmund), a katalán Oleguert (31, Barcelona, Ajax), a dán kapust, Kevin Ellegaardot (28, Manchester City), és kollégáit, az angol Richard Wrightot (33, 2001-ben kilencmilliót adott érte az Arsenal) és kongói-belga Yves Makaba-Makalambyt (25, PSV, Chelsea). Wrightnál több mint kétszer annyit, csaknem 12 milliót bukott az Arsenal a csodacsatár Francis Jeffersen (30, most nyáron a skót Motherwellnek nem kellett), de nincs most kenyéradója, szintúgy, mint az évtizede még a német válogatott következő karmesterének várt Marcel Ketelaernek (33, Hamburg).

Közelebb a 40-hez, mint a 30-hoz nehéz lesz elhelyezkednie Lamine Diattának (36, Newcastle United, Besiktas, Olympique Lyon), Boudewijn Zendennek (36, PSV, Barcelona, Chelsea) és az egykori védőfejedelemnek, Sol Campbellnek (37, Arsenal, Tottenham).

Nemrégiben a kameruni válogatottban ünnepelték Salomon Olembét (32, Olympique Marseille), Thimothée Atoubát (29, Tottenham, Ajax, Hamburg), Joseph-Désiré Jobot (33, Lyon), és szidták Pierre Womét (32, Roma, Inter), utóbbit a 2006-os vb-részvételbe kerülő elhibázott büntető miatt.

Régi ismerősünk a kanadai-olasz védő, Paul Stalteri (33, Tottenham, Fulham, Werder Bremen), az olasz Cristian Zenoni (34, Milan, Juventus), a kis híján a Bayern II-ből nyugdíjba menő Christian Saba (32), a gall szellő, Steed Malbranque (31, Tottenham, Lyon), a brazil csatár, Edú (32, Celta Vigo, Betis), és hogy vidáman fejezzük be, az ujját gólöröm közben elveszítő Paolo Diogo (36, Sion, Servette) is.

A legveretesebb név két egykori klasszisé: Marco Materazzié (38, Everton, Inter), aki fénykorában legalább olyan hatékony védő volt, mint amilyen vadember; és Robert Piresé (37, Marseille, Villarreal, Aston Villa), aki anno az Arsenalban zseniális dolgokat művelt, ha éppen egészséges volt. Előbbi 2006-os, utóbbi 1998-as világbajnok.

A német honlap szerint a magyarok közül legtöbbet Németh Krisztián, Timár Krisztián és Lipták Zoltán éri a klubot kereső futballisták közül.