Ötből egy maradjon

„Egy érem lesz. Kell lennie!” – jelentette ki idősb BalzsayKároly, a magyar amatőr válogatott szövetségi kapitánya. Az elvben a pekingi játékok után leköszönő (a gyakorlatban viszont többek reményei szerint maradó) szakvezető „kényszeroptimizmussal” sohasem volt vádolható, így aztán az egy érem már-már készpénznek is vehető az öttagú küldöttségtől, a nagy kérdés, hogy ki hozza haza. Merthogy az 1992-es barcelonai olimpia óta a mostani lesz az első, hogy nincs olyan ökölvívónk a rajtnál, aki „csukott szemmel” is felmasírozhat a dobogóra. Korábban Kovács István (1992, 1996), Erdei Zsolt (2000) és ifjabb Balzsay Károly (2004) próbálta tartani az esernyőt, az egy arany (Kovács, 1996) és két bronz (Kovács, 1992; Erdei, 2000) jelzi a hatékonyságot (még ha a harmadik helyek az érintetteknek csalódást is okoztak), a legutóbbi olimpiát és vb-t viszont már érem nélkül zárta a válogatott.

A rosszban találjuk meg a jót is: olyan még csak egyszer fordult elő az első magyar olimpiai bokszérem (1928, Kocsis Antal, arany) megszületése óta, hogy egymást követő két játékokon is hiányoztak honfitársaink a dobogóról. A mexikóvárosi rossz mérleget egy arany-, két ezüst- és egy bronzéremmel, a montreali nullázást két bronzzal sikerült feledtetni, a Los Angeles-i kényszerű távollétre pedig Isaszegi Róbert harmadik helye volt a gyógyír Szöulban, mindössze a tokiói leszereplést nem sikerült kompenzálni Mexikóvárosban.

A kapitány szerint most a kvalifikációt megszerző öt magyar (Európából csak az oroszok, az ukránok, az angolok, a franciák és az olaszok szereztek több kvótát) közül bármelyik szolgálhat orvossággal. Ha a tudást nézzük (meg a mindössze két veszélyes vetélytársat, a kínai Cou Si-minget és az orosz David Ajrapetjant), akkor a vb-ezüstérmes Bedák Pál (48 kg), ha a nemzetközi rutint, akkor Káté Gyula (69), ha a szorgalmat, akkor Varga Miklós (60), ha a rejtett képességeket, akkor Kalucza Norbert (51), ha meg a chicagói formát és mázlit, akkor Szellő Imre (81).

„Vak a sorsolás, meg néha az egész rendszer – így Balzsay kapitány. – Ha valaki a főtábla legaljára kerül, csak kettőt kell nyernie az éremért. Egyszer csak ránk mosolyog a szerencse. És akkor még nem is szóltam a sok munkáról.

Kalucza Norbi például egyre többször jön oda, hogy keressünk megoldást a kiélezett helyzetekre, de a többiekre sem lehet egy rossz szavam sem.”

A kapitány a lehetőségekre sem panaszkodott, a hátralévő megméretésekkel sem lesz gond (csapatmeccsek és tornák is szerepelnek a programban), azt viszont mi tesszük hozzá, hogy megint megmutatkozik a „szegény ember vízzel főz” igazsága. A nagy európai országok bunyósai vagy sportállásúak, vagy a hadsereg, esetleg a rendőrség alkalmazottai (és így a visszavonulásuk után is biztosított az állásuk), ráadásul a felkészülési lehetőségeik is sokkal jobbak. A bántás legkisebb szándéka nélkül: amíg mi Tatára járunk edzőtáborozni, addig a franciák Kubába, az olaszok az oroszokhoz, az angoloknak meg a sokkal nagyobb merítés miatt ki sem kell mozdulniuk a szigetországból. „Úgy látszik, arrafelé elbírja a »csóró ország«, hogy

a bokszolók az adófizetők pénzén készüljenek. Ettől még az európai hatodik helyünk reális, Pekingben pedig azon leszünk, hogy előrelépjünk” – válaszolta az előbbiekkel kapcsolatos felvetésünkre a kapitány.

Az előrelépés persze nem lesz könnyű, már csak a boksz sajátságos hagyományai miatt sem.

Pontozásos sportág lévén, pár furcsa végeredményt már most írásba merünk adni, ahogyan azt is, hogy az ázsiaiak előretörnek. Náluk lesz a verseny, Szöulban láthattuk, ez milyen gusztustalan csalásokat eredményez (ne menjünk messzebb a Roy Jones Juniortól hozzávetőleg büntetőpert érő módon elvett aranynál), a nemzetközi szövetségben (AIBA) átvették a hatalmat, és ma már a honosításoktól sem idegenkednek arrafelé. A fél kínai csapat születési helyét például tanulságos lesz megnézni:

a kérdéses városok után elsősorban Kazahsztán térképén érdemes kutatni.

Ez a kevésbé tolerálható része a bunyónak, az elfogadható meg az, hogy elképesztően sűrű az élmezőny. A chicagói világbajnokságon 18 ország (ha Kuba is indult volna, akkor 19) osztozott a 44 érmen, vélhetően Pekingben sem lesznek kevesebben, bár a kubaiak visszatérése (az amerikai vb-vel ellentétben a szintén kommunista Kínában aligha kell attól tartaniuk,

hogy „dobbantanak” Fidel Castro kedvencei) legalább hat-nyolc érmet

kivesz a mezőny többi tagjának zsebéből.

Az éremtáblázaton a karibiakkal főleg az oroszok vehetik fel a versenyt, akik szintén csaknem valamennyi súlycsoportban minimum dobogóesélyes bunyóst dobnak harcba, aranyra még egy-két ország (Kína: Cou Si-ming, 48 kg; Kazahsztán: Szerik Szapijev, 64 kg; Olaszország: Roberto Cammarelle, +91 kg) jelentkezhet be, a többieknek meg marad a reménykedés.

Ahogyan nekünk is, hogy az olimpia után borítékolható generációváltás (Bedák Pál biztosan, Káté Gyula és a játékokról épphogy lemaradó Szili István feltehetően elmegy profinak) előtt még a régi gárda dobjon utoljára egy nagyot.

Csak hogy egy olimpiai éremmel maradásra bírja Balzsay kapitányt is.

PROGRAM

Egy szabadnap (augusztus 21.) beiktatásával az elsőtől az utolsó napig lesznek bokszmeccsek, 11 súlycsoportban 28-28 bunyóssal. Az olimpia utolsó előtti napján 5, a befejezőn pedig 6 aranyat osztanak ki.