A kamerákat nem csapják be

Gyakorlatilag – mindent.

Ki gondolta volna, hogy az Újpest kapusa, Balajcza Szabolcs öt kilométert mozgott az MTK elleni meccsen?

Az elemzés méterre pontosan megmutatja, melyik játékos mennyit, mikor, merre és főképpen milyen gyorsan futott. A gép öt kategóriába sorolja a mozgást: a séta (0–2 méter/másodperces sebesség), kocogás (2–4 m/mp), közepes gyorsaságú futás (4–5.5 m/mp), gyors futás (5.5–7 m/mp), és vágtának érzékeli, ha valaki hét méternél többet tesz meg egyetlen másodperc alatt. Értelemszerűen az összesített adatok kimutathatóak, szemléltetve, hogy az egész csapat mennyit és milyen tempóban futott az adott találkozón.

A másik fontos adathalmaz természetesen a labda továbbításának részleteire vonatkozik. Az összes átadás, azok hossza és iránya kimutatható – nyilván ezeket az adatokat is a helyükön kell kezelni. Mert az egyik elemzés kimutatta, az újpesti védők továbbítják a legnagyobb hatékonysággal a labdát, ugyanakkor a támadók sokat hibáznak. A szakember pontosan tudja, hátul sok a biztonsági, oldalra vagy hátrafelé irányzott rövid átadás, míg a támadóharmadban sok kockázatos passzra vállalkozik a játékos, így tehát ott nagyobb a hibaszázalék. Más kérdés, hogy a nemzetközi adatok szerint a nyugati klubok játékosai (és nemcsak a technikás sztárok, hanem gyakorlatilag mindenki) az ellenfél térfelén is nyolcvan százalék feletti hatékonysággal passzolnak, s talán ez az adat, amely leginkább bizonyítja a lemaradásunkat a csúcsfutballtól.

A másik a futás gyorsasága, illetőleg a sprintek hossza: a tapasztalatok szerint egy magyar játékos hat-hét méteren át fut maximális sebességgel, de a portugál Cristiano Ronaldo tizenkét-tizennégy méteren át fut „izomból”, azaz az ellenfél térfelén labdát kapva gyakorlatilag mindig eljut a tizenhatos környékére, illetve azon belülre. A pályát kilenc egyenlő méretű területre osztva is látható, ki melyik zónában avatkozott legtöbbször játékba. A tiszta játékidő külföldön tíztizenöt perccel több, mint egy magyar meccsen – ezen többek között a játékvezetők is segíthetnének, ha a pálya középső harmadában nem fújnának minden esetben, amikor egy futballista elesik.

Az edzőnek különösen fontos lehet a csapat szerkezete, a játékosok helyezkedése. A gép pontokká alakítja a labdarúgókat, és a meccset felülnézetben is újra meg lehet nézni. A csapat mozgása, akár egy videojátékban, minden pillanatban nyomon követhető, így a taktikai utasítások egyértelműbben számon kérhetőek.

„Az ember elsősorban és mindenekelőtt a saját szemének hisz – mondta Sallói István, az újpestiek klubigazgatója. – Ugyanakkor minél többet használjuk a ProZone-t, annál többet tudunk meg magunkról. Az MTK ellen például általános vélekedés volt, hogy Denis Dourandi rosszul játszott, és Sadjo Haman hibázott a legtöbbet. Az elemzés megmutatta, csatárunk sprintelt a legtöbbet és leghosszabban, és majdnem mindegyik feléje passzolt labdát megtartotta, és jól továbbította, ezen, bevallom, meglepődtem magam is. Azt is kevesen hitték volna el, hogy Sadjo Haman volt a legpontosabban passzoló emberünk ezen a meccsen, igaz, két eladott labdájából az egyikért góllal bűnhődtünk. Összegezve: ez az analízis kiegészíti, gyakran korrigálja az ember észrevételeit, és hiszünk benne, hogy a csapatjáték javítását szolgálja hosszú távon.”