Pénz, érvek és érzelmek

Úgy tűnik, Kligl Sándornak nincs szerencséje a futballal. A szobrászművész korábban elkészült Puskás Ferenc-emlékérme arról híresült el, hogy azt egy budapesti vacsorán ellopták Michel Platinitől. A jelenlegi történet sem kevésbé kínos. A szobrászművész azt állítja, felkérést kapott a Győri ETO FC-től, hogy készítsen mellszobrot Fehér Miklósról, a Benfica 2004 januárjában tragikusan elhunyt futballistájáról, aki az ETO-ban nevelkedett. A klub csupán azt kérte, a vázlatot mutassa meg a szülőknek is, hogy az alkotás mindenki elismerését kivívhassa, és utólag ne legyen vita.

Nos, lett.

A szobrászművész úgy érzi, csúnyán becsapták

„Január tizenhatodikán szerződést kötöttem a győri futballklubbal a szobor elkészítésére – mondta Kligl Sándor. – Noha a megállapodás szerint nyolc napon belül az egyesületnek előleget kellett volna fizetnie, ami nem történt meg, elkezdtem a munkát, mert január huszonkilencedikén az ETO sajtótájékoztatón is bejelentette, hogy szobrot készítek Fehér Miklósról. A szerződés alapján február utolsó napjáig kellett elkészítenem a viaszmodellt. Meg is csináltam, ám huszonhetedikén Bende Gyöngyi, a Quaestor csoport kommunikációs igazgatója telefonált, és elmondta, hogy Tarsoly Csaba, a Quaestor tulajdonosa nem tud a szobortervről, és nem is tart rá igényt. Miután én az ETO-val kötöttem szerződést, és a klub részéről Kovács Tivadarral tartottam a kapcsolatot, azonnal hívtam őt, de ő tanácstalan volt. A megegyezésnek megfelelően február huszonnyolcadikán e-mailben és tértivevényes levélben tájékoztattam az egyesületet, hogy a viaszmodell kész, szeretettel várom őket. Korábban ugyanis arról volt szó, hogy a klub képviselői a szülőkkel együtt jönnek el szegedi műtermembe. Most pedig az ETO arra hivatkozik, hogy csak március harmadikán értesült a modell elkészültéről, ezért eláll a szerződéstől. A szobor ára négymillió-nyolcszázezer forint lett volna, és úgy gondolom, az elmaradt haszon mellett súlyos erkölcsi kár is ért.”

A szobrászművész hozzátette: a pénz nem minden, így a már elkészült s valóban nagyon szép alkotást ingyen felajánlotta Fehér Miklós szüleinek.

„Amikor a szoborállítás mellett döntöttünk, az a szándék vezérelt bennünket, hogy legyen egy hely, ahol méltó körülmények között tudunk emlékezni egykori futballistánkra – mondta az ETO ügyvezetője, Klement Tibor. – Felvettük a kapcsolatot Kligl Sándorral, ő felvázolta a lehetőségeket, s vállalta, hogy négymillió-nyolcszázezer forintért elkészíti a művet. A klub ennek egy részét vállalta, de megkerestük az önkormányzatot valamint vállalkozókat is, és összejött a szükséges összeg. A művész elküldte a szerződést, amelyben szerepel: február huszonkilencig bemutatja a szobor viaszmását, és ha az nem tetszik, megtehetjük észrevételeinket.”

Közben a győri elöljárók érdeklődtek más képzőművészeknél is, és tapasztalataik alapján úgy ítélték meg, hogy a 4.8 milliós ár feléből is elkészíthető a szobor. Klement Tibor elmondása szerint csak március 3-án érkezett meg Kligl Sándor levele, melyben kéri, hogy nézzék meg a viaszmodellt. Vagyis a határidő lejárta után...

„Ebben az ügyben ártatlanok vagyunk, ám felháborítónak tartjuk, hogy a sokadik bőrt akarják lenyúzni Fehér Miklósról – folytatta az ügyvezető. – Elálltunk a szerződéstől, szándékaink azonban változatlanok: tárgyalunk egy győri művésszel, és reményeink szerint nyáron felavatjuk a szobrot.”

A gipszmintáról nem készítettek fényképet

Bende Gyöngyi felháborodva kommentálta Kligl Sándor állításait.

„El tudja képzelni, hogy a Quaestor-csoport elnök-vezérigazgatója, Tarsoly Csaba február huszonhetedikén még nem tudott a dologról? Azon a napon egyébként volt egy megbeszélésünk, és megkérdeztem a kollégáimat, látta-e már valaki közülük a szobrot. Kiderült, hogy nem, ezért két nappal a határidő letelte előtt azt kértem a szobrásztól, fotózza le alkotását, és küldje el nekem. Ő így reagált: mit képzel kicsikém, dehogy fotózom le a gipszet...”

Az édesapa visszavonná a névhasználati engedélyt

Idősebb Fehér Miklóst nagyon felkavarták a történtek. „Minket, szülőket teljesen kihagytak az előkészítésből – mondta az édesapa. – Gusztustalannak tartom azt is, hogy minden évben felröppen valami terv Mikivel kapcsolatban, aztán nekem kell magyarázkodnom az embereknek. Befejeztem ezt a látszatkapcsolatot, mert a klub vezetői nem őszinték! Olyan ember vezeti a győri egyesületet, aki kegyeletsértő módon viselkedik: hogy a szobor megfelel-e Miki emlékének, azt nem neki kell eldöntenie, hanem nekünk, a szüleinek. Egy gerinces embertől elvártam volna, hogy másnap reggel azonnal felhív, és megpróbálja tisztázni a nézeteltéréseinket, de csak egyetlen ember keresett a játékosok és a maga nevében, az pedig Egervári Sándor volt. Én maximálisan Kligl Sándor művész úrnak adok igazat! A történtek után fogtam a bérletemet, és indulatosan a klubvezető asztalára tettem, és a szemébe is elmondtam a véleményemet. Meddig tűri még a tulajdonos, ami a Győri ETO FCnél klubvezetés címen folyik? Ahhoz pedig ezek után nem szívesen járulok hozzá, hogy Kligl Sándor alkotásán kívül más szobor készüljön. Az is megfordult már a fejemben, hogy ha lehet, visszavonatom a kollégium névhasználati jogát, hiszen ami ott zajlik, nem méltó a fiam nevéhez. Több lakójával, játékosával is beszéltem már, de sokan közülük azt sem tudják, ki volt Fehér Miklós. Legszívesebben elmennék a világ végére, ott lelógatnám a lábam, közben pedig »beszélgetnék« a fiammal.”