Afrika-kupa-meccsek hangula ta elevenedett meg péntek este az Illovszky Rudolf Stadionban, az ütött-kopott lelátón helyet foglaló nézők ájuldoztak a melegtől, hogy aztán nem sokkal hét óra után már azt lássák, hogy alapos hideg zuhanyt kapott a Tatabánya. Az angyalföldiek a várakozáson felüli tavalyi szereplés ellenére sem erősítették meg az együttes keretét, a vendégcsapat pedig egyértelműen meggyengült. A rajt ezt igazolta is. A pokoli melegben is elevennek tűnő Vasas pillanatok alatt kétgólos előnyre tett szert, és az idősebb drukkerek már mondták is: amikor legutóbb a Tatabánya volt az első fordulóban a piroskékek ellenfele, akkor 5–1-re nyert a Vasas. Persze ez nem mostanában történt, hanem 1976-ban...
Ám az angyaföldiek egyszer csak kapkodni kezdtek, főként a védelem tagjai, s jött is a szépítő gól, visszahozva a reményt a tatabányaiak számára. A folytatásban többször is talpra pattant a korábbi idény edzőjének megválasztott Mészöly Géza, ez is jelezte, hogy játékosai sok hibával, több rossz passzal operálnak, ám a nagyobb ziccerek még így is az enyhe mezőnyfölényben futballozó Vasas előtt adódtak.
A szünet után a játék jobbára a pálya középső részére korlátozódott, kevés helyzettel. Persze ne feledjük, a visszafogott tempó, a lassabb támadásszövés ezúttal a szokatlan hőség számlájára is írható. Aztán a harmadik Vasas-gól tulajdonképpen eldöntötte a fontos kérdéseket, Mészöly Géza ráadásul újoncokat dobott a mély vízbe, és megtehette mindezt, hiszen egyrészt ekkor már magabiztosan vezetett csapata, másrészt a Tatabánya nem tűnt túl acélos ellenfélnek.
n pedig még dolgozni kell: a lelkesedés megvan, a koncentráció azonban még hiányzik
