Megtalált aranykulcs

Nehéz kenyér az újságíróé... Ha egy élsportolóval, jelen esetben Mohamed Aidával szeretne interjút készíteni, akkor áldozatot kell vállalnia. Az interjú ára: segédkezés egy asztal megvásárlásában és szállításában.

Pénteken jött haza az Európa-bajnokságról, most meg már bútort vásárol. Fáradtnak kéne lennie, ehhez képest nem tud megülni egy helyben…

Pedig nagyon fáradt vagyok, hetek kellenek hozzá, hogy kiheverjem a szezon fáradalmait. A pihenésnek azonban része az is, hogy rendezgetem a lakásomat, sok még a dolog vele, de nagyon jó kikapcsolódás. És persze az is fontos, hogy mindenki gratulál első felnőtt aranyérmemhez. Szeretném tovább fokozni örömömet a világbajnokságon.

Tavasszal két Grand Prix-t és egy Világkupaversenyt is megnyert, az Európa-bajnokságon viszont egyéniben nem ment önnek, Varga Gabriella csúnyán elintézte.

Gabi okos vívó, de 15:5-re kikapni tőle a 32 között, hát ez azért szíven ütött egy kicsit. Nem is ment a vívás, fáradtnak is éreztem magam, még szerencse, hogy a csapatverseny volt a fontosabb. Négy közé akartunk jutni, és olimpiai kvalifikációs riválisokat legyőzni. A feladatot megoldottuk, hiszen a legerősebb csapatokat megverve lettünk Európa-bajnokok.

Mi volt a genti siker titka?

Nagyon tudatosan készültünk a csapatversenyre. A vízválasztó a tavalyi világbajnoki kudarc volt. Ezután leültünk egymással versenyzők, edzők, és a mélyére ástunk a dolgoknak.

És mit találtak?

Jó, de önfejű társaságot, amelynek tagjai ugyanúgy vívtak a csapatversenyben, mint egyéniben: hajszolták a győzelmet, nélkülözve a higgadtságot. Az ellenfelek a hibáinkból éltek. Ezen változtattunk, meg is lett az eredménye, szerintem a magyar csapat fejlődött a legtöbbet az utóbbi hónapokban. Gentben mindenki kivette a részét a győzelemből, Bernáth Zoltán szövetségi kapitány pedig jó érzékkel variálta az összeállítást. Erre a legjobb példa, hogy a legnagyobb tehernek kitett befejezőember mindig más volt.

Nagy csaták árán kerültek be az oroszok elleni fináléba.

Már a franciák elleni negyeddöntő is nagy presztízscsata volt. Nyertünk, és volt egy tanulságos esetem is. Az egyik asszóban olyan küzdelemre késztetett az ellenfél, mint még soha. Inkább éreztem magam egy bokszmérkőzésen, mint páston. Küzdöttem, vetődtem, harcoltam. Az a típus vagyok, aki nem adja fel soha.

Az olaszok elleni elődöntő sem volt akármi…

Szépen leadtuk a tizenöt találatnyi előnyünket, az extraklasszis Valentina Vezzali fél perccel a vége előtt négy tussal vezetett Knapek Edina előtt, aki tanácstalanul nézett felénk a sisakja alól. Mi mást lehetett mondani neki, mint hogy „menj oda, és szúrd meg!”. Aztán láttam, hogy Edina szívből vív, akkor pedig nagyon veszélyes – győzött is. Az oroszok elleni döntőben jól ment a csapatnak. Bernáth Zoltán a fiatal Újlaky Virginie-t tette meg hajráembernek, és ő is bírta a terhet.

Említette, hogy nagyra tartja Valentina Vezzalit.

Nagyra. Amikor a kilencvenes évek legelején belecsöppentem a felnőtt élmezőnybe, már a világ legjobbjai közé tartozott – és ott van most is. Most sikerült meglepnem. Megfigyeltem, hogy finom lábmunkával szinte észrevétlenül lopja magát szúrótávolságon belülre. Úgy döntöttem, hogy ugyanazt fogom csinálni, amit ő. Bejött, két tussal legyőztem. Azért volt egy rafinált találata ellenem, ezt jó sokszor meg fogom nézni.

Sok felvétele van róla?

Persze, és tudom, hogy neki is terjedelmes Mohamed Aida-archívuma van.

Mit csinál augusztus végéig, amikor újra elkezdődik a munka?

Elutazom a férjemhez Kanadába, golfozom, vízisíelek, horgászom és sokat futok.

Mióta lett ilyen lelkes futó?

Tavaly döntöttem így. Nem ment a vívás, el voltam kényelmesedve és keseredve. Úgy véltem, az állóképességemnek jót tesz, ha megszabadulok a súlyfölöslegemtől. Most már akár tíz kilométert is lefutok egyszerre.

Már nem a legfiatalabb. Hogy finom legyek: meddig akar még vívni?

Jó sokáig! Egyelőre talán életem legjobb formájában vagyok, miért kéne most a visszavonulásomon gondolkoznom? Nálam idősebbek is verik a világot, elég, ha Nagy Tímeát említem.

Akkor nézzük a közelebbi jövőt. Peking?

Aha, már vártam a kérdést. Olimpiai érmem még nincs, jó lenne ezt is elkezdeni gyűjteni. Ehhez azonban ki kell jutnunk. Mindig csak a következő feladatra koncentrálok, lépésről lépésre szeretném elérni az álmomat.

Szóval, van egy álma…

Van…

Az előbb mondta, hogy messze még a civil élet. Foglalkozik vele?

Több diplomám van, nyitva tartom a szemem, szeretnék majd egy saját vállalkozást. Ha most adódna rá lehetőség, akkor most. De ez nem mehet a vívás rovására. Most érzem igazán, hogy a nagy terhelés ellenére is milyen szabad egy élsportoló élete.

Ön itt, a férje Kanadában. Milyen a kétlaki élet?

Amikor együtt vagyunk, remek. Nagyon-nagyon szeretek Kanadában lenni, elképesztő helyekre megyünk, olyan ott a természet, amit talán el sem lehet képzelni. Egészséges, finom ételeket eszem. És együtt vagyok a férjemmel...

Előbb-utóbb valahol le kell telepedniük.

Az én helyzetemet tekintve itthon több lehetőségünk lenne. Még nincs eldöntve semmi, zajlik köztünk a tárgyalás.

Lakást újít fel saját kezűleg, amazonokkal harcol a páston, vízisíel, most is melegítőben van. Hol van Mohamed Aida, a nő? Szeret például főzni?

Mohamed Aida nagyon is nő. Szeret ruhákat vásárolni (túlságosan is…), saját ízlése szerint jól öltözni, kilógni kicsit a sorból. Főzni? Azt nem szeret. Inkább enni.