A szurkolók vágya: nagy iram és gólok

Alapos kutatómunkára van szükség ahhoz, hogy megtaláljuk az ősz jó mérkőzéseit. Sajnos keserűen állapíthatjuk meg, hogy azon kevesek, akik még ma is pénzt áldoznak arra, hogy élvonalbeli futballmérkőzést lássanak, az esetek többségében inkább bosszankodva mennek haza a stadionokból, és nem azzal az érzéssel, hogy a szórakoztatóipar meghatározó szegmensének voltak (passzív) szereplői. De… Akadtak persze nézhető, izgalmas, jó iramú összecsapások is, ezeket idézzük most fel.

Huszonegy éve még sláger volt a jó meccs

Nos, azt mindenképpen tudni kell, hogy a meccsosztályzatoknál (1-től 5-ig osztályozunk, az 1-es a minősíthetetlen, az 5-ös a világszínvonalú összecsapás értékelése) két hármas kalkulus között is igen jelentős eltérés lehet. Némelyik meccs éppenhogy elérte a közepes minősítést, míg más eseteben igazán kevés hiányzott ahhoz, hogy a bajnoki eggyel jobb minősítést kapjon. Azt is hozzá lehet tenni, hogy a mérkőzés osztályzatának megállapításakor figyelembe vesszük, mennyire volt izgalmas, színvonalas, iramában a magyar átlagtól (persze pozitív értelemben) elütő az adott mérkőzés, és fontos, hogy a négyes osztályzathoz mindkét csapatnak megfelelően kell teljesítenie: ha egy csapat brillírozik, de ellenfele alárendelt szerepet játszik, az a győztes híveinek kimondottan kellemes élmény lehet, ám a semleges nézőnek (és az újságíró ilyen) az az igazi csemege, ha két támadó együttes feszül egymásnak, és mindkét oldalon több nagyszerű egyéni teljesítményt is észrevehet. Máig emlékezetes, hogy kollégáink több mint húsz esztendeje, 1985 őszén, az első fordulóban ötös osztályzattal jutalmaztak egy mérkőzést! A Ferencváros látogatott a kor meghatározó csapatához, a Rába ETO-hoz Győrbe, és 5–4-re nyert 28 ezer néző előtt. Elképzelhető, milyen hangulatban zajlott a találkozó, amely nemzetközi mércével mérve is kiemelkedőnek volt mondható – jellemző, hogy a találkozó felvételét (a televízió egyébként nem közvetítette) napokon át többször is műsorra tűzték a Petőfi Csarnokban, s az örömittas fradisták mindannyiszor megtöltötték a városligeti létesítményt.
Ha ma akarna valaki mozivásznon újra megnézni élvonalbeli futballmeccset, nem kellene attól tartania, hogy összetapossák egymást a hívek a pénztárak előtt a nagy tolongásban…

Azért manapság is lehet a lelátókon izgulni

Hét teljes forduló, azaz 56 meccs pergett le az idei szezonból anélkül, hogy bármelyik tudósítónk négyes meccsosztályzatot diktált volna a tudósítás elejére. A nyolcadik játéknap hozta meg e tekintetben az áttörést, amikor a kupagyőztes Fehérvár látogatott Debrecenbe. Annak ellenére, hogy a piros-kékek szurkolói a találkozó után úgy vélték, Csertői Aurél csapata „szív nélkül” futballozott a találkozón, ez a meccs megkapta a jó minősítést. A 90 perc Ibrahim Sidibe produkciója miatt is emlékezetes maradhat, hiszen a szenegáli légiós két góljával szerzett előnyt a hazai gárda, de a korábbi Loki-csatár, Sitku Illés szépítő góljával egészen az utolsó pillanatig izgalmassá tette a mérkőzést, ám Ibrahim Sidibe megszerezte harmadik gólját is: 3–1-re nyert a Debrecen.

Újabb három forduló pörgött le négyes nélkül, majd beindult a „nagyüzem”: a 12., a 13. és a 14. körben is volt egy-egy jó meccs, majd a záró fordulóban – el sem hinnénk – kettő is egy játéknapon!

No, de menjünk sorjában: november 4-én Kaposvárra látogatott az ősz egyik meghatározó alakulata, a Zalaegerszeg, ám kapitulálni kényszerült. Az elmúlt időszakra kesernyésen visszagondoló Prukner László számára alighanem az volt a legszebb őszi délután, ugyanis 3–1-re nyert a Rákóczi. Érdekes, a forgatókönyv hasonlított a debrecenihez: 2–0 után (Oláh Lóránt duplázott) szépített Waltner Róbert, de mielőtt igazán reménykedhettek volna a zalaiak, egy perccel a vendéggólt követően Andre Alves eldöntötte a meccset, ráadásul az indulatokat néhány bírói baki is felkorbácsolta – máris jó volt a meccs.

November 11., a helyszín Diósgyőr, ahol az MTK vendégeskedett. A legkreatívabban futballozó magyar együttes nem ijedt meg a leglelkesebb tábor által biztatott DVTK-tól, még az sem szegte kedvét, hogy kétszer is szabályosnak tűnő gólt vettek el tőle. A hazaiak rohantak, ütköztek, becsúsztak, és igencsak megdolgoztatták Végh Zoltánt, de végül meghajoltak a nagyobb tudás előtt: a borsodi edző, Csank János is sportszerűen elismerte, mestermunka volt, ahogy Németh Krisztián cseleivel szétzilálta a miskolci védősort, majd talppal hozta játékba a néhány másodperccel korábban beálló Hrepka Ádámot, aki a felső sarokba csavarta a labdát: 0–1.

November 17., a helyszín újra a debreceni stadion, ahol a ZTE szenvedett 3–1-es vereséget: mondani sem kell, 2–0 után (Zsolnai Róbert volt kétszer eredményes) talált a hálóba a vendégcsapat Józsi György révén, a hajrában azonban Ibrahim Sidibe ismét megvillant, és eldöntötte a meccset.
November 25., a magyar labdarúgás napja: a Diósgyőr és a Győr hétgólos összecsapással ünnepelt, a fordulatos, izgalmas találkozón végül 4–3-ra a hazaiak diadalmaskodtak – nem csoda, hogy a hazai tábor vastapssal jutalmazta a DVTK teljesítményét.

Az ősz mérkőzése volt az Újpest–MTK

Egy nappal korábban játszották ugyan a forduló nyitó meccsét, mégis a végére hagytuk, mivel a szakemberek szerint is az Újpest–MTK 90 perc vitte el a pálmát az ősszel. A lilák Tisza Tibor révén két remek gólt is szereztek, az elsőnél Sándor György csele ment élményszámba, a második pedig nagyszerűen végrehajtott szabadrúgásból született. A Megyeri úton két hazai gól általában elég a győzelemhez, ám akkor, pénteken e két szép találat még egy pontot sem ért, a támadást favorizáló gárdák párharcát ugyanis az MTK nyerte meg. Németh Krisztián magyar pályákon ritkán látható összjáték végén talált a hálóba, de rajta is túltett Hrepka Ádám, aki előbb egy sakk-matt helyzetig kigurigázott akció végén lőtt gólt, majd megszerezte az ősz találatát: Pollák Zoltán beadása után jobbal levette a labdát, majd mielőtt az lepattant volna, ballal a felső sarokba bombázott. Az MTK 3–2-re nyert, de az újpestiek sem bánták, hogy jegyet váltottak a találkozóra, mert érdemes volt élőben megnézni.

Mi kell tehát egy jó meccshez?

Elsősorban nézők, hiszen ők teremtik meg a jó játékra ösztönző hangulatot, néhány fordulat, szép gól – higgyék el, szívünk szerint mi minden héten zsákszámra adnánk négyes meccsosztályzatot.

Rajtunk nem múlik.

---- H ---- A